Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Ima II.

Jeremiás könyve 45,1-5
„Az a szó, amelyet Jeremiás próféta szóla Báruknak, Néria fiának, mikor ő könyvbe írá e szókat Jeremiás szájából, Jójákimnak, Jósiás, Júdabeli király fiának negyedik esztendejében, mondván: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, te néked, Báruk: Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam. Ezt mondd néki: Ezt mondja az Úr: Ímé, akiket én felépítettem, elrontom, és akiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön. És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az Úr, és a te lelkedet zsákmányul adom néked, minden helyen, ahová elmégy.”

Amint látjuk, Báruk nem sikert, gazdagságot, kényelmet és hasonló dolgokat kért Istentől, csupán sóhajtozott a nehézségek miatt, csupán számunkra „alap” dolgok miatt emelte fel szavát, ami a bánat és fájdalom volt, nyugalmat keresve. Ezt a mai korban nemhogy természetes imának mondanánk, hanem Isten gondoskodását követelnék megannyian, arra hivatkozva, hogy elfogadták Őt Istenüknek. De mi Isten hozzáállása ehhez:

„És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj…”

Ejha, Isten válasza az volt, hogy ezek nagy dolgok és ne kívánjon magának ilyet. Miért? Megindokolja Isten:

„Ezt mondja az Úr: Ímé, akiket én felépítettem, elrontom, és akiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön.”

Együtt érezni Istennel? Igen! Bár a mai keresztények többsége önmagukkal vannak elfoglalva, netalán közbenjárnak másokért, de nem igazán hallottak arról, hogy együtt kellene érezni Istennel is. Ezek a mai idők sem túl vidámak, nagy az Istentelenség a földön, és ezt nem csak a világiakra mondom, hanem a „hívőkre” is. Vannak arra szakosodott felekezeti irányzatok is, akik gazdagságot kérnek imádságaikban, imáik szinte csak az áldásokról szólnak. Pedig ha példaként vesszük a hit őseinket, Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot, akkor megláthatjuk, hogy ők nem kértek gazdagságot Istentől, hanem Isten jelenlétét kívánták, és ezért megáldotta őket Isten a gazdagság formájában is. Nézzük meg Jákób fogadalomtételét:

1Mózes 28,10-22
„Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közül, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen. És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon. És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet amelyen fekszel néked adom és a te magodnak. És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem amit néked mondtam. Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja. És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére; És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve. És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem; És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.”

Milyen anyagiakat kért Jákób Istentől? Ételt és ruhát! Ennyi szükséges a testnek, ezt mondta Pál is:

1Timóteus 6,6-9
„De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik.”

Jézus is ennyit ígért:

Máté evangéliuma 6,25-33
„Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”

Ennyi szükséges a testnek, az étel, amely élteti, és a ruha, mely eltakarja szégyenét. Mégis sokan vannak ma is, akik imádságaikban nagyravágyóak, azok emlékezzenek meg azokról a szavakról, amelyeket Isten mondott Báruknak. Láthatjuk, hogy Jézus felhívta a tanítványok figyelmét arra, hogy:

„Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”

Tehát először keresni az Ő országát, és az Ő igazságát, majd ennek fényében megadatnak ezek. De mik ezek!? Amikről előzőleg beszélt Jézus, étel és ruha! Ami pedig túl megy ezen, az már gazdagság.

Olvassunk el néhány beszédet Jézustól, amelyek az imádkozásra vonatkoznak:

János evangéliuma 14,13-14
„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.”

Tehát ha Jézus nevében kérünk. Olvassunk még:

János evangéliuma 15,15-16
„Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”

Itt is arról szól Jézus, hogy az Ő nevében kérni. Olvassunk még:

János evangéliuma 16,24-27
„Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen. Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról. Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.”

Már megint arról van szó, hogy Jézus nevében kérni. Mit jelenthet ez? Sokan azt hiszik, hogy ha imádságaikban kimondják, hogy: „Jézus nevében”, akkor eleget tesznek annak, hogy Jézus nevében kérnek. Mint egy varázsszót, úgy alkalmazzák. Hogyan is lehetne meggyőzni őket arról, hogy Jézus nem erről beszélt!? Sehogy, majd az Istenismeret eljuttathatja őket idáig, vagy nem… Ugyanis Jézus a testté lett ige, Ő Isten beszéde, ezért nem nehéz megérteni, hogy Jézus nevében kérni annyit jelent, miszerint az ige nevében kérni. Azaz Isten ígéreteire hivatkozni, Isten akarata szerint kérni, ahogyan ezt megannyian tették a Szentírás bizonysága szerint. Az imént idézett igerészek János evangéliumából származnak, kérdezzük meg János apostolt arról, hogy mit jelent Jézus nevében kérni:

1János levele 5,14-15
„És ez az a bizodalom, amelylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk ő tőle.”

Tehát az Ő akarata szerint kérni, és akkor meghallgat minket! Az imádság témája terjedelmes, ez a mai anyag a „kérés” részéről szólt, és még nem tettünk említést, a hálaadásról, a közbenjárásról, dicsőítésről vagy bűnvallásról. Végezetül olvassuk el:

1Péter levele 4,7
„A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.