Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Az építésről

Máté evangéliuma 7,24-29
„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”
 

Áldott testvérek, az elmúlt szerdai alkalmon az igehirdetés konklúziója a kősziklára utalt és több esetben is szóba került, mint alap, mely szilárd, biztos, örökké való, meg nem romló és meg nem ingó fundamentum. Bár majdnem infarktust kaptam, mert attól tartottam, hogy egyben a szombati igehirdetés anyaga is kitárgyalásra kerül, mégis örültem, hogy egyértelmű mindenki számára, hogy az Istennek való engedelem és az Istennek követése, mindenki számára nem is jelent mást, mint a „kősziklára való építés!” Azok számára, akik így gondolkodnak nem lesz újdonság, de akik úgy gondolkodnak, hogy Jézus eltörölte az Isten törvényeit, rendeléseit, az engedelem kritériumát stb. azok számára talán sokkoló üzenet lehet, hogy az imént idézett mondatok Jézustól. (Máté 7,24-29) Az eredeti és roppant fontossággal bíró üzenet ismétlése. Lássuk tehát azt az „igehirdetést”, amit Jézus megismételt a fontossága és kizárólagossága miatt: 

5Mózes 32,1-52
„Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit! Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra! Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő! Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék. Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, a ki teremtett? Ő alkotott és erősített meg. Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked! Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint, Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége. Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét; Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket: Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele. A föld magaslatain járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat; Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál. És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját. Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották. Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok. A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged. Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és leányait. És monda: Elrejtem orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hűség! Azzal ingereltek ők, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket. Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait. Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom. Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől - a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt. Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szűzet, csecsszopót a vén emberrel együtt. Mondom: Elfuvom őket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül. Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! - Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem. Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök! Miképen kergethetne egy ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?! Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik! Mert az ő szőlőjök Sodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik. Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje. Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között? Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár! Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett és védtelen oda van. És ezt mondja: Hol az ő istenök? a Kőszikla, a melyben bizakodtak? A kik megették az ő véres áldozataik kövérjét, megitták az ő italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket! Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson. Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én! Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek. Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéből! Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát! Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, ő és Józsué a Nún fia. És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek, Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét; Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt. És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván: Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségül. És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez; Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között. Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.”
 

Tudjátok, testvérek úgy van az, hogy ha a kősziklára szeretnénk építeni, akkor arról minden lerakódást le kell előbb tisztítani sőt, annak környékét is meg kell tisztítani, hogy az építményünk ne a lerakódáshoz, hanem magához a kősziklához kapcsolódjon. A különböző irányokból érkező szelek és az eróziónak köszönhetően, a kősziklára és a környezetére hordalék kerül és az újabb instabil alapot, állapotokat eredményez. A mi esetünkben a kőszikla: Isten igéje! Az erre való építkezés az igének, tehát az által az Istennek való engedelem! A szelek és az erózió következtében oda került hordalék pedig nem más, mint az emberi logika, a korhű aspektus, az egoizmus diktálta tévelygések, melyek elfedik a valóságot. A kőszikla tehát nem más, mint egy örökké fennmaradó éspedig mozdíthatatlan, szilárd alap melyre építhetünk. Számunkra (hívők számára) ez nem is lehet más, mint Isten és az ő szava! Hiszen Ő az, aki mindörökké megmarad, éspedig változatlanul, hiszen Ő az egyetlen és az ő beszéde, ami semmi és senki kedvéért nem változik! Ezt mondja is eme fejezet 40-es versében: 

„Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!” 

És ugyan erre utal máshol is: 

4Mózes 23,19
„Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”
 

Ám sajnos, ahogyan Pál is mondja: 

1Korintusi levél 8,5
„Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr...”
 

Így a különböző éráknak, nemzeteknek és embereknek, sokféle építési alapjuk volt és van, melyre építenek, és ezeket az alapokat is „kősziklának” kell tekinteni az ő esetükben. Tehát egy alapnak, amire ezek építik a létezésüket. (Egyebekben ezeket a „más kősziklákat” nevezi a szenttan így: „bálványok”.) Ezen bálványok, általában a gazdagságra, sikerre, szabadosságra, de legfőként hatalomra szólóak és e bálványoknak, ugyan azon építési technikájuk van melyek egyben áldozatoknak is tekinthetők, ilyenek, mint: erőszak, hazugság, rágalmazások, viszály szítás, testi bölcsesség, gyilkosságok, tobzódások stb. Tehát minden, amit az övéi számára tilt az Isten! Ez persze azt is jelenti, ha ezen „eszközökkel” él valaki, akkor idegen Isteneknek áldozik az a valaki. Az emberi tanítások azt tartják, hogy az Isten előtt vannak „kis bűnök és nagy bűnök, halálos és nem halálos bűnök” és úgy kell navigálni az életben, hogy a nagy és a halálos bűnöket ne kövessük el, míg a kis és „bocsánatos” bűnök „beleférnek” a hívők életébe. Nos, az igazság azonban ezzel ellentétében kis és nagy bűn nincs! Bűn van, ami elválaszt Istentől! Halálos és nem halálos bűn között az tesz valójában különbséget, hogy az elkövető tudta-e hogy Isten ellen tesz, vagy nem tudta? Ha nem tudatos bűnről beszélünk, akkor beszélünk „vétekről” és az igazság felfedése előtt, ez volt a „nem halálos” kategória. Gyakorta szokták ezen állítás ellen alkalmazni és felhozni, az ApCsel erre vonatkozó passzusának félbeharapott mondatát, miszerint: 

Apostolok Csel. 17,30-31
„E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten...
 

Ám mint említettem, ez csak egy félbeharapott mondat, hiszen így folytatódik: 

…mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek, Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból. 

Tehát „igazságban” azaz igazság alapján ítél. Ezzel kezdődik az 5Mózes 32 is: 

5Mózes 32,1-4
„Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit! Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra! Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”
 

Tudjátok testvérek, volt egy ember régen (és vannak most is ilyenek) aki kérdezte Jézust, hogy mi az igazság. 

János evangéliuma 18,28-38
„Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És ők nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a husvétibárányt. Kiméne azért Pilátus ő hozzájok, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen? Felelének és mondának néki: Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe. Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók: Nékünk senkit sem szabad megölnünk; Hogy beteljesedjék a Jézus szava, a melyet monda, a mikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia. Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya? Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem? Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél? Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való. Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra. Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt.”
 

Tehát ugye elhangzott „a” kérdés, ám nem várta meg a választ. Bizony sokan voltak és vannak, akik nem az igazságtól szeretnék megtudni az igazságot, hanem az igazságtól szeretnék igazoltatni a maguk igazság ismeretét ami, és lássuk be, nem találkozik a valós igazsággal! A Pilátus túl hangos volt az ismeretének viszonyában. Ő nem várta és nem is tudta meg az igazságot. Ez is nagy hiba volt, de nem a legnagyobb hiba részéről. A legnagyobb hiba már eddigre megtörtént: 

„Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya? Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem? Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?” 

Nem a te néped vagyok! Nem tartozom hozzád/hozzátok! Hány keresztény mondja azt „a törvény csak a zsidóknak adatott!” Nem vagyok zsidó. Meg még azzal is hallottam valakit „dicsekedni”: „nincsenek zsidók közt, még barátaim sem!” Akkor tehát az alapok: 

Ezékiel könyve 47,1-23
„És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre. És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól. Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala. És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala. És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható. És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján. És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel. Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek. És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók. És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget. És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlően, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségül. És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertől, Hetlónon át Sedádnak menve: Hamát, Berótha, Szibraim, mely Damaskus határa és Hamát határa közt van, a középső Hásér, mely Havrán határán van. Így legyen a határ a tengertől Haczar-Énónig Damaskus határán és azontúl északra, és Hamát határán: ez az északi oldal. És a keleti oldalon: Havrán és Damaskus és Gileád között és Izráel földje között a Jordán legyen; ama határtól a keleti tengerig mérjétek: ez a keleti oldal. És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengések vizéig Kádesben, azután a folyó felé a nagy-tengerig: ez a déli oldal dél felé. És a nyugoti oldal: a nagy-tenger, ama határtól fogva addig, a hol egyenesen Hamátba menni: ez a nyugoti oldal. És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint. És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között. És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.”
 

Ugye ezen idézet, a Jelenések könyvének 21,22-dik fejezetéből ismerős lehet azoknak, akik olvasták. Tehát lészen egy ország, egy nép és egy Isten! Azon hívők, kik nem ebbe a népbe születtek testileg, azok „beoltathatnak” lelkileg, és lészen egy éspedig „a” szelíd olajfa, melynek gyökere a teremtő Isten, aki életet ad és táplál; a törzs, mely Istenhez köti, kapcsolja a lombkoronát (Jézus); és a lombkorona, mely maga az Isten népe! Ki az Isten népe? Hogyan történik a beoltatás? Nos, az Isten mondja: 

2Mózes 19,5
„Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.”
 

Amikor ezt mondta, mindenkinek mondta, akik ott voltak és azoknak is, akik csak később csatlakoztak oda. És tudjuk, hogy Egyiptomból nem csak a zsidók vonultak ki Mózes vezetésével, hanem más nemzetekből is sokan.

2Mózes 12,37-38
„És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.”
 

Ezután ezen az Istenben és Isten követésében egyesült nemzet számára és a később beoltatottak számára a konkrétum: 

5Mózes 29, 10-15
„Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia; A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is; Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened; Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést, Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.”
 

Majd ezt megerősítve Jézus által újra: 

János evangéliuma 17,17-21
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.”
 

Tehát ki az Isten népe? És legfőként, mi az igazság? Nos, és ez az, amire a Pilátus nem várta meg a választ. Azok, akik Istent követik, az Isten által lefektetett szabályok szerint! És az Isten által lefektetett szabály nem más, mint az igazság! Nevezhetjük még: Isten szava, Isten igéje, Jézus. Tehát mi ez a „kőszikla” és hol található? Nos, ahhoz hogy magunkban letisztázható legyen az „alap” melyre építjük a hitünket nem is kell más, mint a kritérium gyakorlása. Azaz, minden igehirdetés alapszabálya, hogy csak miután megvizsgáltuk a hallottakat, azután hozzunk arról döntést. Elfogadjuk-e vagy sem. Te mivel veted egybe a most hallottakat? Az Isten igéjével (ami az igazság) vagy véleményekkel, kortól, felekezettől és nemzettől függő teóriákkal? Mert számodra az a kőszikla, amit vizsgálati alapul tudsz, ami számodra örök és mozdíthatatlan.