Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Neked mit jelent?

Máté evangéliuma 6,1-34
„Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen! Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg; Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?! Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”
 

Jézusnak az Atyával való kapcsolata oly bensőséges volt, hogy a tanítványok ezért kérték „Mester: Taníts minket imádkozni.” Jézus nem azt mondta, hogy ezt imádkozzátok, hanem azt így imádkozzatok! Azaz, az a Teremtőt nem pusztán Istennek nevezve, mint a legfelsőbb hatalom személyét, hanem egy bensőséges kapcsolatban megszólítva őt, ami természetesen azon alapul, hogy mindenben neki engedelmeskedve, nem a magunk kénye-kedvére céljaink kedvéért élve. Jézus mindebben példát adott nekünk, akik őt követjük. Ha ez így van, akkor a Teremtőnket Atyának szólítva az Ő akaratát kérjük mind magunkra, mind pedig az egész környezetünkre nézve és mi sem természetesebb annál, hogy magunkat ajánljuk neki elsősorban, mint akik már nem maguknak élnek, hanem számára és így mindenben és mindenkor az ő akaratát cselekedve, az ő akarata szerinti életben. A Jézusról, mint Messiásról szóló próféciák azt mondják: „A törvényt igazán jelenti meg...” (Ézsaiás 42) Amikor a törvényről beszélünk, a legtöbb hívő bezárkózik, és mint egy pajzsot tartja maga elé a visszautasító kérdést: „Ki tud így élni?” Vagy egyenesen: „Lehetetlen így élni!” Ez Jézus idejében is így volt, bár volt egyéb oka is az ő vissza utasításának olyannyira, hogy még a saját háza népe is bolondnak gondolta őt a tanításai miatt. 

(Márk 3,20-22
„Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének. A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van. Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.”)
 

Hiszen azt mindannyian látták, szavaiból érezték, hogy „erővel” és „hatalommal” szól és él, de azt valamiért nem feltételezték a hozzá legközelebb állók sem, hogy az Istentől kapott erő és hatalom ez. Ezt csak azok tudták és vallották, akiket Jézus meg és fel szabadított, a neve jelentésének megfelelően. 

János evangéliuma 9,1-41
„És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik. Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok. Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire, És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva. A szomszédok azért, és a kik az előtt látták azt, hogy vak vala, mondának: Nem ez-é az, a ki itt szokott ülni és koldulni? Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az. Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid? Felele az és monda: Egy ember, a kit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom. Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom. Vivék őt, a ki előbb még vak volt, a farizeusokhoz. Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat vala. Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött meg a látása? Ő pedig monda nékik: Sarat tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok. Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket? És hasonlás lőn közöttük. Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz ő róla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta. Nem hivék azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, a kinek megjöve a látása, És megkérdezék azokat, mondván: Ez a ti fiatok, a kiről azt mondjátok, hogy vakon született? mimódon lát hát most? Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született: De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról. Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből. Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, őt kérdezzétek. Másodszor is szólíták azért az embert, a ki vak vala, és mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös. Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok. Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet? Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok: miért akarjátok újra hallani? avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni? Szidalmazák azért őt és mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való. Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta. Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna. Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék. Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt. Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában? Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne? Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és a ki beszél veled, az az. Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt. És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek. És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é? Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.”
 

Ez a történet, egy messiási jelről, azaz a vakon született szemeinek megnyitásáról tesz bizonyságot. Ma is akárcsak régen, sokan kívánnak jelet az Istentől, hogy hinni tudjanak. „Ha látom, majd elhiszem” felkiáltással. Láthattak és nem hittek. Testvérek az a definíció hogy „vakon született szemeinek megnyitása” nos, ez nem pontos meghatározás. A pontos definíciója ennek a szem teremtése! Egy vakon született embernek nincsenek szemei ugyanis. Tehát itt nem elégséges valaminek a helyre állítása, hiszen egy oly dolgot kell tenni, ami azelőtt nem is volt. Olvassuk is eme történetben: 

„És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik. Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok. Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire, És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva...” 

Ez a „sarat csinála…” ugyan az, mint amit a szentírásunk elején olvasunk: 

1Mózes 2,6-7
„Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.”
 

És erről beszél a próféta, mikor summázza: 

Ézsaiás könyve 64,7
„Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.”
 

És azok, kikhez Jézus eljött, mint akit azok vártak már régóta felismerték volna Őt? Nem! Mert nem akartak hinni a szemeiknek sem a füleiknek. Ezért mondja is János: 

1János levele 1,9-11
„Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt...”
 

Miért nem? Ez a kérdés testvérek, hiszen ezek szerint, az hogy egy pásztorból a nép vezetője legyen, az lehet! Hogy egy rabszolgából főpap legyen, az lehet! Hogy egy kecskepásztorból Isten szíve szerinti király legyen az is lehet. De hogy egy ács fiából Messiás? Nos, az kizárt! Ez az egyik ok, amiért Jézusnak el utasításban volt része. De volt egy másik ok is. A hit megélésének, két formája ismeretes az emberek előtt. (Sajnos, mert volna egy harmadik lehetőség is, de azt, akárcsak Jézust elutasítják.) Tehát az első forma: „az emberek azt higgyék el, amit mutatni akarok” forma. Ezt nevezte Jézus képmutatásnak, hisz az ezt gyakorló embereknek, két életük van. Egy publikus és egy titkos, ami a valóság. A publikus részben, megmutatják, hogy mily szépen imádkoznak, szoktak szenvedő arccal böjtölni is (éhségsztrájk) az a „hasonulás” mely a szemeknek szolgál. Hiszen olyan mintha, az emberek azt látják, pont, mint a természetben az imádkozó sáska. Olyan mintha imádkozna, de valójában gyilkolásra készül. Megtéveszt. Kezeit össze teszi mintha. De a szívében vágyak és célok vannak, melyek a saját testének kívánságai és azoknak szolgál nem az Istennek. Bár ennek az „irányzatnak” vannak oly gyakorlói is, kiknél nem fogalmazódnak gonosz vágyak és célok nincsenek háttér gondolatok, csak egyszerűen nem tudják, hogy lehetne „Tényleg” élni a hitet. És van egy harmadik lehetőség is, mint az imént jeleztem volt. De az elutasításra kerül a legtöbb hívő előtt akár Jézus és az ő tanítása is. Mégpedig azért, mert a testi ember mottója: Érd el! És azok, akik így gondolkodnak, magukra néznek és a saját korlátjaikat látják minden esetben. Jézus eleve megmondta: „szükség újonnan születnetek...” Tehát az egyetlen lehetőség a hitünk tényleges megélésére: Ne magadra nézz, mert akkor kudarcot vallasz egy tudathasadásos állapotban-, hanem Istenre nézz, aki téged is teremtett és hatalmas arra, hogy újonnan szüljön, újra teremtsen. Jézus ezt nagyon egyszerűen fogalmazta meg az úgy nevezett Úr imában: „Mi Atyánk...” Bár ez a megszólítás a zsidók előtt nem volt és most sem ismeretlen vagy újszerű, hiszen ők is így szólítják meg a Teremtőt az egyik legszentebb imában Avínu Malkénu... azaz: Atyánk Királyunk. De esetükben is akár a kereszténység esetében nem párosul hittel és megéléssel a kimondott szó, azaz a megvallás. A testi emberek számára a testi atya a származási vonal, ami borítékolja a bukást is, sokak esetében, erről tanít Pál is, egy meg nem értett tanításában: 

1Korintusi levél 10,1-12
„Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a MI ATYÁINK mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék…”
 

Míg a lelki ember számára az Isten az egyetlen Atya és az Ő tanításán (nyomdokain) haladva egyre nagyobb világosságba vezet az útjuk. 

(Példabeszédek 4,18
„Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.”)
 

Hiszen ezek az Isten tanításán járnak és az Isten irány mutatása számukra az egyetlen lehetséges út. Tehát míg egyrészt ők azok akik „jogosan” nevezhetik az Isten igéjét Pásztoruknak (hisz Őt követik.) Másrészt, számukra nincs is más alternatíva és ezt nevezzük egyben a szentség útjának is, melyen minél tovább haladunk, annál jobban elszentelődünk az Isten számára, tehát egyre jobban és élesebben elhatárolunk e világtól. „Jöjjön el a Te országod...” Tehát az előzőek fényében, van két ország, két királyság. Az egyik a testi ország, ahol a test uralkodik. Érdekes, de sokan azt gondolják, hogy a Sátán szolgái azok, akik nem az Istent szolgálják. Nos, ez elég félre értett dolog. Először is a Sátán nem magára hívja fel az emberek figyelmét, hanem magukra, és ez nem mindegy! Ugyanis kell a kontraszt a Szentírás tanulsága szerint, mert ha nincs az egyik, értelmét veszti a másik. Ha nincs világosság, nincs sötétség sem; ha nincs igazság, nincs hazugság; ha nincs jó, nincs gonosz stb. Ennek értelmében, ha a Sátán el tudja hitetni az emberrel, hogy ő, mint megtestesült gonosz nincs, akkor az ember szabad préda a számára. Ezért az ő tanítása nem magára, hanem magunkra, azaz a testi kívánságokra és a szabadosságra hívja fel az emberek figyelmét. Ezt a célt elérheti úgyis, hogy egyáltalán nem létezőnek tünteti fel magát, de elérheti úgy is, mint legyőzött, megsemmisült, ártalmatlan valakit, akitől nem kell tartani, akivel nem is kell számolni. Péter mondja: 

1Péter levele 5,8-11
„Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be. A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká, Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”
 

Azaz: vigyázz! Mert ha a Sátán meg tud téveszteni, neked meszeltek! A szenttan, a bűnt, Istennek való engedetlenségként definiálja. Mi, vagy mik is azok, amik akadályát képezik az Istennek való engedelemnek? Nos, a test és a test kívánságai! Legyen az hatalomvágy, gazdagság, siker, szexszualitás stb. Mind-mind a Testet helyezik előre. Erről mondja az Apostol: 

Római levél 8,7
„Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.”
 

Nos, azok, akik az Isten követésére szánják magukat, egyszer s mindenkorra szabadulni akarnak a test börtönéből, ami számukra egyszerre jelenti, hogy a testben töltött idő, nem más, mint rabszolgaság! Pál mondja: 

2Korintusi levél 5,1-10
„Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet. A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is adta minékünk. Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.  (Mert hitben járunk, nem látásban); Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”
 

Figyeljük meg a 8-9 es verseket: 

„Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.” 

Azaz: 

Máté evangéliuma 6,10
„Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.”
 

Tehát azok számára, akik a testi életet rabszolgaszolgaságként élik meg, azok számára a jó hír, hogy Jézus nevének jelentése: Szabadító! Egykor, Egyiptomban a rabszolgák sorsát csak akkor tekintette meg az Isten, amikor azok felkiáltottak a rabszolgaság miatt! 

2Mózes 2,23-25”
„És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.”
 

Istennek az ígéretei ugyanis feltételekhez kötött ígéretek! Ha megtartod a szövetséget jól lesz dolgod, ha nem akkor nem! (5Mózes 30.) Jelentkezz be az Istennél, mint aki őt kívánja követni! Ha nem teszed meg, akkor bár vannak ígéretei az Istennek, de azok közül a jó és kedvező ígéretek csak akkor következnek be rajtad, ha jelzed, hogy azokra igényt tartanál. Utána nincs is más dolgod, csak hogy bizonyítsd be neki engedelem által, hogy komolyan is gondolod, amit beszélsz! Bizonyítsd be, hogy Őt választottad Uradul, Királyodul. Jézus mondja: 

Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”
 

Ha tehát, igaz módon, Istennek tetsző életet szeretnél élni és felfedezed, hogy a tested e világ ebben akadályoz, kiálts fel Istennek, hogy szabadítson meg a rabszolgaságodból! Ha magadra figyelsz, és nem tartod fontosnak az Istennek tetsző élet megélését, akkor azt jelzed nincs szükséged a szabadítóra! Hja kérem csak azé, aki akarja.