Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Megpróbáltatás

5Mózes 8,1-6
„Mind azt a parancsolatot, amelyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, amely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva. Gondold meg azért a te szívedben, hogy amiképpen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened; És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.”

Áldott Testvérek! Ebben a kis igerészben annyi minden rejlik, hogy nem lenne elég idő átbeszélni. De a mai napon ráfókuszálunk a próbatételre, azaz, mikor az Isten próbára tesz minket. Tudom jól, hogy a maiak többsége az új szövetségi időkkel új dolgokat remélnek, de Isten sosem változott meg, és a jövőben sem fog. Ezért fontos megértenünk, hogy mindaz, amit az ószövetségi időkben olvashatunk, az számunkra építő, vigasztaló, vagy akár ítélő lehet.

1Korintusi levél 10,1-12
„Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. Se a Krisztust ne kísértsük, amint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.”

Tehát azért is íratott meg, hogy az őket ért történésekből tanulhassunk. Úgy is zárta Pál, hogy:

„Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.”

Vagyis aki azt hiszi, hogy Isten előtt áll kedvességben, az lássa meg Izrael népét ért csapásokban azt, hogy Isten nem kegyelmezett a bűn cselekvőivel, azaz hogy velünk sem fog kivételezni. Hiszen okos ember az, aki ismeretben gazdag, de aki okos, az nem feltétlenül bölcs. Hiszen ami megkülönbözteti az okos embert és a bölcs embert, az az, hogy a bölcs nem csak ismeretben gazdag, hanem a tudást mintegy magára vonatkoztatva meg is éli azt. Tehát bölcs az, aki mások kárából tud tanulni, és nem várja meg, míg a saját bőrén megtapasztalja.

Ahogyan olvastuk a nyitó igerészünkben, Isten megsanyargatta Izrael fiait, próbára tette őket, hogy nyilvánvalóvá váljék, hogy mi rejlik a szívükben. Bár a mai kor tanítása szerint, a hívővé válásunk pontjától átkerülünk az élet naposabbik oldalára, ámde Isten igéje pont az ellenkezőjéről tanúskodik. Hiszen akik Istenéi, azokat Isten kezelésbe (nevelésbe) veszi, méghozzá próbatételek által, ahogyan Izrael népét a pusztai vándorlás során. A maiak ugyanúgy képzelik el a hívő életüket, mint a nép akkor. Vagyis: Isten szolgáljon minket, ne mi szolgáljuk Őt. Ráadásul Izrael népe követelt Istentől dolgokat, mintha járna alapból nekik. Értem én, hogy vízről volt szó, meg ételről, de mégis azt láthattuk, hogy Isten megvárta, míg megéheztek, megszomjaztak, hogy általa meglássa, hogy mégis mit fognak tenni a pusztában. Lázadtak! Mennyire jó lett volna, ha a nép odafordulva Mózeshez ekképpen szólnak: „Kérlek imádkozz az Istenhez érettünk, mert éhesek és szomjasak vagyunk!”

Ez győzelem lett volna, de ehelyett követelőztek! A maiak is lázadnak Isten ellen, ráadásul nem vízről és ételről van csupán szó, hanem nagyobb dolgokról, mintha járna számunkra. De meg kell értenünk, hogy minden, ami jó, az Istentől származik, és hálát kell adnunk érte. Nincs olyan, hogy „jár nekünk”. Ha Isten ígér is valamit, akkor sem jár nekünk, hanem az Ő kegyelme által lehet a mienk. Akár vízről van szó, akár az üdvösségről.

Jakab levele 1,1-4
„Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.”

Jakab elég világosan közli velünk, hogy a hitünk próbájának a célja az, hogy:

„…tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.”

Merthogy ez a célja a próbáknak, hogy átmenjünk rajtuk, és általuk tökéletességre jussunk. Igaz, a tökéletességet alapból elvetik a hívők többsége, sokak pedig csak abban élik meg a hívő életüket, hogy önmagukat hívőknek állítják, de gyümölcseik nincsenek, vagy ehetetlenül rosszak. Az Istent Istenüknek mondják, a testvériségben hiszik magukat, de végül az örök tűz büntetését töltik majd.

De beszélhetünk akár a jelek és a csodák próbájáról is, ez is nagyon aktuális a mai korban, a csodák hatására alakul ki a hívekben az Istenkép, pedig nem ezek adattak az Isten megismerésére, hanem az Isten igéje. A sátán tud jeleket és csodákat tenni, ezt teszi is szorgalmasan a gyülekezetekben is, hogy általa félrevezesse a híveket. Sajnos sikeres ez a taktikája, pedig már Pál figyelmeztette a híveket:

2Korintusi levél 11,12-15
„De amit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy amivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is. Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; akiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.

Tehát jónak mutatja magát, a cselekedetei is jónak látszanak, pedig nem azok. Ha pedig sikerül elhitetnie a hívekkel, hogy jó irányba haladnak, akkor már nyert ügye van. Bármit megtesz, csak ne Isten igéjét (azaz Jézust) kövessék a hívek. Ha valakinek testi egészséget jelent Istent követni, annak a sátán egészséget ad, akinek gazdagságot jelent az Isten követése, annak gazdagságot ad, akinek viszont azt jelenti az Isten követése, hogy meghal önmagának és él Istennek, azt viszont nem tudja mivel lekenyerezni az Ördög. Jézust sem tudta, ugyanis Ő sem önmagának élt, hanem az Atya akaratának.

Egyébként már régen figyelmeztetett minket Isten arra, hogy ne a jeleket és csodákat kövessük, hanem az Isten szavát:

5Mózes 13,1-4
„Mikor te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked; Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből? Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok.

Ahogyan Pál is mondta, minden javára van annak, aki az Istent szereti (Róm. 8,28), ebbe pedig beletartoznak a próbák is.