Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Mire való néktek?

Apostolok Csel. 2,1-4
„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok...”
 

Áldott testvérek. Elsőként talán vizsgáljuk meg, mit jelent az a szó hogy: pünkösd? Megmondom: nem tudom. De azt tudom, hogy eredetiben itt nem pünkösdről van szó, hanem: Savuot-ról, azaz: hetek ünnepéről. 

3Mózes 23,9-21
„Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak. Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr előtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek; a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap. A mely napon pedig meglóbáltatjátok a kévét, áldozzatok az Úrnak egy ép, esztendős bárányt egészen égőáldozatul. Ahhoz pedig ételáldozatul két tized efa lánglisztet, olajjal elegyítve; tűzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; italáldozatul pedig egy hin bornak negyedrészét. Új kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalászokat ne egyetek mind a napig, a míg be nem viszitek a ti Isteneteknek áldozatját. Örök rendtartás ez nemzetségről nemzetségre minden lakóhelyeteken. Számláljatok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, a melyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok. A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz. A ti lakóhelyeitekből hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized efa lisztlángból legyenek azok, kovászszal sütve, zsengékül az Úrnak. A kenyérrel együtt pedig áldozzatok meg hét bárányt, épeket, esztendősöket, és egy tulkot, fiatal bikát, és két kost; egészen égőáldozatul legyenek ezek az Úrnak, étel- és italáldozatjokkal egybe; kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. Készítsetek el egy kecskebakot is bűnért való áldozatul, és két bárányt, esztendősöket, hálaadó áldozatul. És lóbálja meg azokat a pap a zsengékből való kenyérrel az Úr előtt való lóbálással a két báránynyal egybe. Szentek legyenek ezek az Úrnak a pap számára. És gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezéstek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek. Örök rendtartás ez minden lakóhelyeteken a ti nemzetségeitek szerint...

Ugye ez az úgynevezett hetek ünnepe illetve, ahogyan még szokták nevezni: első zsenge ünnepe. Hetek ünnepe hisz, a névben az értelem: savua azaz: hét. Ráadásul Peszach után, hét héttel tartandó. Első zsenge ünnepe, hiszen mint olvastuk is: az új élettér első termése az Úré! Miért Jézus után teljesedett be ez a prófécia? Hiszen több száz évvel a valós bevonulás utáni esemény ez. Nos azért, mert az ígéretföldjére vonatkozó ígéretek, próféciák nem fizikai síkon teljesednek be. Jézus mondja: 

Máté evangéliuma 12,15-28
„Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat; És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék; Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt: Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak. Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát. A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a pogányok. Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala. És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia? A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével. Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa? És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok. Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.”
 

Isten országába, csak a Messiás vezetésével lehetséges bejutni! Ez az első dolog, amit tudhatunk az Isten országáról, mint a tényleges ígéretföldjéről. Ám van ez tovább is, éspedig Pál tolmácsolásában: 

Római levél 14,17
„Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.”
 

Ugye nyilván látható, ahhoz hogy ne vegyük észre, hogy az Isten országára vonatkozó kijelentésekhez a Szentléleknek minden esetben köze van, ahhoz ténylegesen vaknak kell lenni. Bizonyára emlékeztek arra, hogy szinte minden alkalommal mondom: az írások szerint, minden visszatér a kiinduló pontra, tehát az édeni állapotába. Ezt ténylegesítik a próféciák, mint és most csak bakugrásokkal: 

Ézsaiás könyve 60,18-22
„Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.”
 

Illetve: 

Jelenések könyve 22,1-7
„És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki; És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké. És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar. Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.”
 

Nos, e próféciák bizonyságot tesznek arról, hogy a „kezdetekhez” jutunk tehát vissza, éspedig azon pontra, ahol az Isten állítása szerint minden „” volt. 

1Mózes 1,31
„És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.”
 

Ugye a keresztény tanítások szerint, akkor még azonban nem volt Szentlélek, és ha ebből indulunk ki, akkor hogyan és mivel magyarázom azt a kijelentésemet, hogy a Szentléleknek nagyon is köze van az Isten országához, és általa hogyan juthatnánk „vissza” egy oly pontra, ahol Ő még nem is volt? (Ezt az infantilis kérdés sort.) Megmutatom, mennyire tévednek azok, akik szerint a Szentlélek csak később adatott: 

1Mózes 1,1-4
”Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől...”
 

Most egy nagyon érdekes dolgot szeretnék mutatni ezzel kapcsolatban. Bizonyára emlékeztek még Anti testvérünk egy korábbi igehirdetésére, amikor is a Máté 3-ból kiindulóan tanított bennünket, éspedig eme igéből indulóan: 

Máté evangéliuma 3,9-11
„És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.”
 

Szentlélekkel és tűzzel! Nos, erre építendő azt mondta, hogy a tűz, az ítéletet is jelenti! De mennyire így van ez. Hiszen tudjuk, a világosság az igazság! Az igazság = Isten szava! A teremtéskor az Isten csak a világosságra mondta azt, hogy: „” és amikor azt a kijelentést tette, hogy: 

1Mózes 1,31
„És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.”
 

Azt arra mondta az előzményeket alapul véve, hogy ezen a ponton, még mindenek engedelmeskedtek az Isten szavának. Igéjének. Jézusnak?(!) Ugye a vizek visszahúzódtak, a fű zsendült, a madarak repdestek, a halak nyüzsögtek, az ember pedig, Istentől kapott hatalommal uralkodott, azaz: őrizte az Isten által való rendet! (Engedelmet.) Mindez pedig mily környezetben? Hol volt ez? Mitől lett a sötétségben (!) - Világosság? Nos, a Szentlélekben!- a Szentlélek által! Jézus mondja a Szentlélekről: 

János evangéliuma 14,26
„Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.”
 

Tehát Jézus állítása szerint: vissza a kezdetekhez! A Szentlélek tehát úgy teremt világosságot, hogy az ismeretet hozza el. Az ismeret nem jelentette egykor amit, jelent ma! Az ismeret az a legbensőbb kapcsolat, aminek folyományaként egy új élet fogan! 

János evangéliuma 1,12-13
„Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”
 

Ezt nevezzük újjászületésnek! És most vissza térve Anti testvérünk igehirdetéséhez: 

Máté evangéliuma 3,11
„Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.”

Ha tehát és amennyiben a tűz az ítéletet is jelenti, akkor ez hogyan hozható össze a világossággal/sötétséggel? Nos, a világosság tehát az igazság, és az igazság az Isten szava! (Jn.17,17.) A világosságnak vannak cselekedetei ami, nem más, mint az Istennek való engedelem! A sötétség az Isten nélküli állapot, aminek a cselekedetei, az engedetlenség! A Szentlélek pedig világosságra hozza ezeket: 

János evangéliuma 3,16-21
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”
 

Ez pedig testvérek az eleve meghatározott módon történő „szétválasztás”! És azért eleve, mert ezt eleve elvégezte az Isten: 

1Mózes 1,3-4
„És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.”
 

A Szentlélek tehát ítél és kárhoztat is! Mi módon? Nos, az ige által! Anti testvérünk legutóbbi igehirdetésén hallottuk: „Az Ebál hegyén, sziklába vésték és be meszelték az Isten igéjét, hogy amikor az ember elmegy az Ebál hegye mellett vezető úton a Ge hinnom, azaz: a gyehenna felé, (balkézre) akkor tudva tudhassa a kárhoztatása okát! (Előtted volt, hallhattad is, de nem érdekelt! Megvetetted! ) Erről egyébként konkrétan az 5Mózes 30-ban olvashatunk! Tehát ezek ismeretében ott ahol az Isten igéjének nincs tisztelete, ott hiába is ácsingóznak a Szentlélekre, ahol nincs Szentlélek, ott pedig nincs az ige megértése sem, hiába is olvassák azt. Az Atya - Fiú - Szentlélek tehát: egymástól nem elválaszthatóak! A próféta mondja: 

Jeremiás könyve 23,18-32
„Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt? Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul. Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét. Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától. Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is? Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr. Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam. Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják? A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért? A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr. Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly? Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától. Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja! Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.”
 

Aki tehát a világosságot választja magának, az tehát az Isten szava szerint jár, és ő maga a teljes és örök világosságba jut, hiszen ott a világ világossága a Király! Aki nem hallgat az Isten szavára, az a sötétséget választotta magának, és rá ezen igék érvényesek: 

Ézsaiás könyve 8,20-22
„A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok: Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé, És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!”
 

Szentlélek. Mire adatott tehát nekünk a Szentlélek? Azért, hogy szórakoztasson minket? Hiszen megannyi gyülekezet bizonyságként azt mutatja fel, hogy az ő Istentiszteleteiken mindenki röhög, fetreng, kukorékol, béget, és igen vidám összejöveteleik vannak. Azért, hogy pótolja azt a hiányt, amit az Isten igéjének hallgatása és meg nem tartása okoz? Nos, azt látjuk az eddigi igékből, hogy nem! Azért, hogy megfejtse számunkra az Isten igéjét, hogy az által tanítson, neveljen, erősítsen, bátorítson, vigasztaljon? Igen? Akkor miért nem élünk vele? Miért nem hallgatunk rá? Visszatérve a kezdő igénkhez: 

Apostolok Csel. 2,1-4
„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.”
 

Tehát az apostolok voltak Isten országának első zsengéi Jézus, azaz az Isten igéjének első munkái. Felemelt áldozatként tekintett le rájuk az Isten, és teljesítette be rajtuk elsőként a valós újjászületést. Ezek így és ez által újonnan születve, miről is beszéltek? Mit is hirdettek ezúttal már bátran erővel és Istentől kapott hatalommal? Az Isten igéjét! Ezek az egyszerű emberek, a Szentlélek által megértve az írásokat, azokat tanították, azoknak magyarázták az írásokat, akik azt hitték, hogy tudják az igazságot, és olyannyira meggyőzték ezeket, hogy az apostoloktól kértek tanácsot végül: 

Apostolok Csel. 2,37
„Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?”
 

De mivel győzték meg a népet, és a nép mi által jutott megtérésre? Az ige által! De vajon a Szentlélek nélkül is eljutottak volna erre a végkifejletre? Mi is kellett tehát ehhez? Ige iránti tisztelet. Az ige befogadása. Az igének való engedelem! Az ige ismerete. Az apostolok első zsengeként tehát, ezek megélésével jutottak el, az igazság ismeretének oly szintjére, hogy már többé nem a maguk korlátait, félelmeiket stb. tartották szem előtt, hanem az Istenét, amiért mindent fel tudtak adni, ami számukra egykor, fontossággal bírt. 

Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.”