Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Tisztaság

Máté evangéliuma 5,8
„Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.”

Így tehát ha vágyunk Istent meglátni, akkor tisztán kell tartanunk a szívünket. Erről Salamon is beszélt:

Példabeszédek 4,23
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

Jézus pedig elmagyarázza nekünk, hogy még mi minden indulhat ki a szívünkből:

Máté evangéliuma 15,19
„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.”

Tehát a tisztaságunk igen fontos tényező a hívő életünket illetően, a következőkben meglátjuk, hogy mennyire is fontos.

Lukács evangéliuma 8,5-15
„Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt. És némely esék a kősziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége. Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt. Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza. Ezeket mondván, kiált vala: Akinek van füle a hallásra, hallja. És megkérdék őt az ő tanítványai, mondván: Mi lehet e példázat? Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek. A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde. Az útfélen valók pedig azok, akik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az ígét az ő szívökből, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek. És a kősziklán valók azok, akik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, akik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak. És amelyik a tövis közé esett, ezek azok, akik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek. Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.”

Jézus tehát elénk tárt négy területet, ahová az Isten magja, azaz igéje eshet, az egyik közülük az útfélre esett mag, amely egyetlen olyan terület az összes közül, ahol a mag nem kelt ki. Itt nem is beszélhetünk hívőkről, ellenben a maradék három terület esetében igen, mivel a mag kikelt és növekedésnek indult. E három terület közül kettő (kétharmad) nem hozta meg a kívánt végeredményt, azaz nem termett gyümölcsöt. Viszont az egyik igen, a jó földbe esett mag meghozta mindazt, amire vettetett; gyümölcsöt termett Isten dicsőségére. A hívők erre a jó földre pályáznak, azaz, hogy ők ide vetettek, de csakugyan? Hiszen ennek meg kell legyen a látszata, amint Jézus is megmondta:

„Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.”

Tehát akik a jó földbe estek, azok az igét tiszta és jó szívvel megtartják! Ha pedig ez a tulajdonság nem jellemez minket, akkor nem a jó földbe estünk, hiszen csak az ige megtartása által teremhetünk jó gyümölcsöt, ahogyan ezt Jézus is megmondta:

János evangéliuma 15,1-4
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok.”

Hogy olvastuk, mi által lehetünk tiszták?

„Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek.”

Tehát Isten beszéde, azaz az ige által lehetünk tiszták, és így megmaradva Őbenne teremhetünk gyümölcsöt. Így tehát ha a jó föld vagyunk ahová az ige esett, akkor beteljesül rajtunk a következő prófécia:

Ézsaiás könyve 55,10-11
„Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.

A jó földbe esett mag, azaz a jó szívbe hatolt ige nem tér vissza Istenhez üresen, mert terem sok gyümölcsöt! Emlékeztetnélek titeket a kezdő igénkre, hogy azok látják meg Istent, akiknek a szívük tiszta, ezért szükséges, hogy önmagunkat megtisztítsuk a hol cselekedetektől, azaz hogy tökéletesek legyünk, ahogyan a mennyei Atyánk is tökéletes (Mt. 5,48).

1János levele 3,1-5
„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta. Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség. És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn.”

A mai kor kereszténység legnagyobb tévelygése az, hogy azt hiszik, hogy úgy tisztít meg Jézus minket, hogy a bűneinket nem tulajdonítja bűnnek, holott ez az ige is egyértelműen tudatja velünk, hogy meg kell tisztítanunk magunkat, ahogyan Jézus is tiszta, aki pedig törvénytelenül él, azoknak a törvénytelenül élés bűnként számíttatik fel (igen, ezt János apostol mondta az Újszövetségi időkben). Majd ez az igerész utolsó mondatában olvashatjuk, hogy Jézus azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye, de miként veszi el? Ha csakugyan úgy venné el a bűneinket, ahogyan az a legtöbben gondolják, akkor nem lenne szükség tisztaságra, az ige cselekvésére, a gyümölcstermésre, az szentségre, a szeretetre, mivel elég lenne csupán „elfogadni” Istennek kegyelmét, és azzal egyetembe Jézus nem számítaná fel az elkövetett bűneinket. Olvassuk folytatólag az igerészt figyelmesen:

1János levele 3,6-10
Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt. Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz: Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.”

Bukott tehát az az Istenkáromló elmélet, miszerint Jézus úgy venné el a bűneinket, hogy bár elkövetjük őket, de Jézus nem számítja fel. Hiszen ahogyan olvastuk is:

„Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.”

Továbbá:

„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”

Ráadásul János még szájbarágósan egyértelműsítette:

„Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz: Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik.”

Ezért Jézus elvégzett váltságművét ne mocskoljuk be azzal, hogy bűnt bűnre halmozunk, hanem álljunk be az elhívásunkba, értékeljük Jézus áldozatát, hiszen Ő azért jött el, hogy az ördög munkáit lerontsa, azaz a rajtunk levő hatalmát megtörje, és ezen felül elküldte hozzánk a Szentlelket. Jézus legyőzött minden kísértést, és rajtuk diadalmaskodva minket is diadalomra vezethet, ha csakugyan élünk Jézustól kapott hatalmunkkal, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek, hanem sokkalta inkább Istennek!

Római levél 6,1-16
„Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?”

Jut eszembe, a hívők előszeretettel idézgetik Pál szavai közül azt a részt, hogy:

„…nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”

Kiragadják, és nem vesznek tudomást az előtte és utána szólottakról. Ráadásul a kegyelmet is úgy értelmezik, mint valami tündérport; rászórják a bűneikre és azok eltűnnek! Holott a kegyelem az, hogy Isten nem hagyott minket az ördög hatalma alatt, hanem legyőzve őt nekünk hatalmat adott, hogy a kísértései felett diadalmaskodjunk. Csak ez a mai hívőknek nem kell, túl fárasztó számukra, ezért csináltak maguknak bálványt, amelyet elneveztek jézusnak. Modernkori bálványimádat, mint az aranyborjak, azt mondják rájuk mutatva, hogy: „ezek hoztak ki bennünket” majd „ezek visznek be minket”, majd az Istenimádatuk abban merül ki, hogy leülnek enni-inni, majd felkelnek játszani, de a végük sorsukhoz hasonló lesz.

Jakab levele 1,27
„Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.