Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Mikor a tiszta tisztátalanná válik

Aggeus könyve 2,11-14
„Ezt mondja a Seregeknek Ura: Kérdezd meg csak a papokat a törvény felől, mondván: Ha szentelt húst visz valaki az ő köntösének szárnyában, és illeti annak szárnyával a kenyeret vagy a főzeléket, vagy a bort, vagy az olajat, vagy bármi más eleséget: vajjon szent-e az? És felelének a papok, és mondák: Nem. Aggeus pedig mondá: Ha hulla által fertőzött illeti mindezeket, tisztátalanná lesz-é? És felelének a papok, és mondák: Tisztátalanná! Aggeus pedig felele, és mondá: Épp így e nép és épp így e nemzet én előttem, azt mondja az Úr, és épp így kezöknek minden munkája, és amit ide felhoznak: tisztátalan az.

Elég egyértelmű tanítást kaptunk az Úrtól, hogy bár lehetnek szent eszközök, motívumok, cselekedetek, de ha tisztátalan által történik, akkor a szent is tisztátalanná válik. Ha pedig egy kicsit továbbmegyünk a gondolkozásban, akkor gyorsan ráébredhetünk arra, hogy miért kizárt dolog az, hogy tisztátalanok is bejussanak a Mennybe:

Jelenések könyve 21,27
„És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.”

Ugyanis ha nem így lenne, akkor a Menny is tisztátalan hely lenne.

Egy megtörtént eset jut eszembe. Egy parázna nő felhagyott a régi életével, megtért, majd a gyülekezetnek akart pénzadományt adni, amiről köztudott volt, hogy a parázna életével kereste meg azt. Volt tanakodás, hogy vajon elfogadhatja-e a gyülekezet, vagy sem, végül a pásztor valahogy úgy szólt, hogy: „eleget adott az ördögnek, most Istennek adjon” – és ezzel elfogadta a gyülekezet a paráznaságból származó pénzt. Ezt a történetet, és a pásztor beszédét úgy mesélték nekem, mint valami ritka bölcsességet, és tanulságos történetet, pedig az a helyzet, hogy ez a bölcsességnek és helyesnek tartott döntés csupán emberek előtt tűnhet annak, de Isten előtt semmiképpen sem. Ugyanis elég egyértelműen meg lett írva:

5Mózes 23,18
„Ne vidd be a paráznanő bérét és az eb-bért az Úrnak, a te Istenednek házába akárminémű fogadás fejében; mert mind a kettőt útálja az Úr, a te Istened.”

Így az ilyen fajta adomány (ami önmagában jó) tisztátalannak minősül. Júdás mikor visszadobta a 30 ezüstöt, a főpapok jól tudták, hogy az ilyen pénzt nem szabad a szent dolgokhoz tenni, mivel vér tapad hozzá. De ha már ennél a történetnél tartunk, jöjjön egy kis érdekes kitérő a 30 ezüstről.

Máté evangéliuma 26,14-16
„Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén, Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harminc ezüst pénzt. És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt.”

Majd a történet folytatása:

Máté evangéliuma 27,1-10
„Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Poncius Pilátusnak a helytartónak. Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát. A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig. Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, aki így szólott: És vevék a harminc ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, akit Izráel fiai részéről megbecsültek, És adák azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte volt nékem.”

Nézzük meg a Tanach-ban ezt a próféciát:

Zakariás könyve 11,12-13
„És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harminc ezüst pénzt fizettek béremül. És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, amelyre becsültek engem. Vevém azért a harminc ezüst pénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé.”

Ez a prófécia teljesedett be ott akkor. De miért 30 ezüst? Miért ennyire becsülték?

2Mózes 21,32
„Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálót: adassék azok urának harminc ezüst siklus, az ökör pedig köveztessék meg.”

Egy szolga ára! Ennyire becsülték Jézust. Sokan ma is csak szolgaként tekintenek Jézusra, akinek az a feladata, hogy a bűneinket elvegye, majd üdvözítsen minket. Menjünk tovább a szentség vonalán, és olvassunk el egy tanítást Jézustól:

Máté evangéliuma 23,16-22
„Jaj néktek vak vezérek, akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, amely szentté teszi az aranyat? És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, tartozik az. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é vagy az oltár, amely szentté teszi az ajándékot? Aki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, amik azon vannak. És aki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, aki abban lakozik. És aki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül.”

Tehát nagyobb a templom az aranynál, az oltár a rajta levő ajándéknál, mivel az oltár szenteli meg az ajándékot, és nem az ajándék az oltárt. Ezért értsük meg, hogy bár vihetünk szent dolgokat Istenhez, legyen az akár dicsőítés, szolgálat, pénz, de ha mi magunk nem vagyunk szentek, akkor az adomány sem lesz az! Ha pedig ezen a tényálláson keresztül szemléljük a mai hívők közeledését Isten felé, akkor egyértelműen megállapíthatjuk a mai egyház helyzetét Isten előtt. A szentséget az, ha elválasztjuk magunkat e világtól és élünk Isten akaratának.

Efézusi levél 5,27
„Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.”

Végül:

3Mózes 19,2
„Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.”