Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Megütközés köve

1Péter levele 2,1-8
„Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást, Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, amire rendeltettek is.

Tehát beleütköztek Jézusba, vagyis az igébe! Ezt láthatjuk is az evangéliumokban, hogy Jézuson igen megbotránkoztak a főpapok, vének, írástudók és farizeusok, mivel nem úgy tanította az Atyának a beszédét, amiben igazolni tudták volna magukat! Pontosan ugyanez a szituáció ma is. Ma is azért botránkoznak meg az igében, mert nem tudják azt az életükre alkalmazni, nem tudják igazolni magukat általa. Jézusban megbotránkoztak, mert gyógyított Szombaton, mert az Istent atyjának nevezte, mert nem mosott kezet evés előtt, csupa olyan dolgok ezek, amelyek nem hágják át Isten parancsolatait, mégis olyan magasra emelték ezek betartását, mintha Istentől jövő parancsolat lett volna. Ezeket és ehhez hasonlókat rombolt le Jézus, de nem csak rombolt, hanem épített és plántált, mint ahogyan Jeremiásnak is meghagyta az Úr:

Jeremiás könyve 1,8-10
„Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba! Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!”

Mert miközben Jézus megtisztította Isten parancsolatait az emberi törvényektől, addig Isten akaratát/parancsolatait tanította, többek között a:

Tökéletességet:

Máté evangéliuma 5,48
„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”

Engedelmességet:

Lukács evangéliuma 17,10
„Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”

Szeretetet:

Máté evangéliuma 5,44
„Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.”

Továbbá hirdette a:

Félelmet:

Lukács evangéliuma 12,5
„De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.”

Számonkérést:

Máté evangéliuma 25,24-30
„Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”

Ítéletet:

János evangéliuma 12,47-48
„És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.”

Akkor megütköztek Jézusban ezek miatt, a mai korban pedig még többen, és még jobban megütköznek.  

Beszéljünk egy kicsit magáról a szegletkőről is, amelyet Péter hozott példaként. A jeruzsálemi templom megvetett kövéről nem igazán olvasunk az igében, hogy miért is lett megvetve. Mit gondoltok, vajon miért vetették meg?

Salamon volt az, akit kiválasztott az Úr, hogy megépítse a templomát. Ő kezdte el a templom építését és be is fejezte azt, ám nem olvasunk olyan történetről, amelyben a szegletkövet megvetették volna. Azonban olvasunk egy hivatkozást, amelyben megemlítenek egy könyvet, ahol Salamon további történeteit olvashatjuk:

1Királyok 11,41
„Salamonnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, amelyeket cselekedett, és bölcsesége avagy nem írattattak-é meg a Salamon cselekedeteiről írott könyvben?”

A Salamon cselekedetei könyvében olvashatunk erről a történetről is, mikor Salamon építette a templomot, és oda érkeztek, hogy beillesszék a sarokkövet. Viszont volt egy kis bökkenő, méghozzá az, hogy a súlya miatt nem tudták a helyére tenni. Nem volt éktelen, nem volt semmi, amiért meg lehetett volna vetni, csupán nagyon nehéz volt!

A templom építése során több nagy követ is felhasználtak, közöttük volt, ami több mint 12 méter hosszú, több mint 4 méter széles, és 3 és fél méter magas, súlya pedig 600 tonna. Ez a világ legnagyobb köve, amelyet valaha épületbe illesztettek, és a mai napig sem tudják, hogy ezt hogyan sikerült megemelni és a helyére tenni. De ne felejtsük, Salamon a földön élt összes embernél bölcsebb volt. Ahogyan már említettem is, a súlya miatt nem tudták a helyére tenni, ezért megvetették. Ahogyan akkor megvetették, és ma is megvetik Jézust! Azt mondják, hogy lehetetlen úgy élni, ahogyan Jézus kérte, ezért megütköznek benne, megütköznek az igében. De a szegletkő végül a helyére került, bizonyságul a hitetleneknek, akik megvetették, ítéletül azoknak, akik nem hittek benne!

Máté evangéliuma 21,42-44
„Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.

Vagyis aki szembe megy Isten igéjével, aki megpróbálja eltörölni, azok ekképpen járnak. Olvassuk el, hogy honnan hivatkozott Jézus:

Dániel könyve 2,29-44
„Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban afelől, hogy mik lesznek ez után, és aki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, ami lesz. Nékem pedig ez a titok nem bölcseségből, amely bennem minden élő felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait. Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, előtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt. Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának. Nézed vala, amíg egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kő pedig, amely leüté az állóképet nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet. Ez az álom, és értelmét is megmondjuk a királynak. Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott; És valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej. És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézből való, amely az egész földön uralkodik. A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja. Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejéből, amint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel. És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erős, részint pedig törékeny lesz. Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel. És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.
 

Isten királysága megáll mindörökké, akik pedig ellenállnak neki, azokat pusztulásba dönti. Megbotránkozunk az igében, vagy a követői leszünk?