Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Titkok és kinyilatkoztatások

5Mózes 29,29
„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.”

A titok szó hallatán, rögtön mindenki kíváncsi lesz, nincs ez máshogy a keresztényeknél sem. A mai gyülekezetekben épp ezért láthatjuk az érdekes, fura, sőt bizarr megnyilvánulásokat, mivel mindenki szeretne valami újjal előrukkolni, ami nincs sehol máshol, hogy általa gyűjtsenek maguknak hallgatóságot. Pedig nem a titkokkal kellene foglalkozni, hanem azokkal, amiket Isten már nyilvánvalóvá tett, pont azért, hogy cselekedjük azt. Erről beszél a kezdő igénk, de megerősítésül szóljon újra:

5Mózes 29,29
„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.

Tehát nem a titkokat kellene kutatni, hanem cselekedni mindazt, amelyet már kijelentett számunkra Isten. Ha pedig ezt nézzük, akkor bizony elég nagy hiányosságokat fedezhetünk fel, hiszen a törvény megtartását, más néven Isten akaratát nem szeretik betölteni.

A kinyilatkoztatások terén is van némi félreértés, mert bár előszeretettel szokták azt mondani a hívek, például hogy: „Az Úr arra indított” vagy épp: „az Úr nem indított” netalán: „megvárom, amíg az Úr indít”.

Ezzel máris az érzelmeknek adták át a döntési lehetőséget, amit a Sátán is fel tud használni az érzelgős keresztények ellen. Az Istennel való személyes kapcsolatot nem abban kell megélni, hogy ránk vajon melyik parancsolata illik, és majd azt megcselekedjük! Mert jönnek olyan helyzetek, hogy emlékeztetve vagyunk az Isten parancsolatára, és sokan elbuknak ebben, mert várnak egy személyes megerősítésre Istenről. Pedig Isten az akaratát már régen tudatta velünk, nem várni kell megerősítésre, hanem meg kell cselekedni.  

Az Istennek való engedelmünk fejezi ki az Isten iránt való szeretetünket, még ha ez sokaknak nem is tetszik:

János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

Nem a megvallásokra kíváncsi Isten, nem az ígérgetésekre, a bizarr megnyilvánulásokra, hanem az engedelmességre. Ez az, amiből olvas Isten, hogy valóban szeretjük-e Őt. Ez pedig az idők végének közeledtével elhalványul, szinte majdcsak eltűnik:

Máté evangéliuma 24,12-13
„És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.”

Miféle szeretetről lehet itt szó? Ki irányába és milyen mélységben? A szeretet mélységéről János is beszélt:

1János levele 3,16
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”

Ezt nevezzük szeretetnek! Ez a szeretet hidegült meg, és ebből is tudjuk, hogy közel van Jézusnak az eljövetele. Az Isten iránt érzett szeretetünket pedig egy gyors tesztelés alá vethetjük, hogy vajon megtartjuk-e parancsolatait, vagy sem? Ha nem tartjuk meg, úgy tartalmatlanul cseng szánkból a megvallás, hogy: „szeretlek téged Istenem!”

Vajon kitartunk mindvégig Isten parancsolatainak a megtartása mellett? Vagy hagyjuk, hogy meghidegüljön bennünk a szeretet? A Sátán jól ért ahhoz, hogy különféle praktikákkal elvegye az igyekezetünket, amellyel megdicsőíthetjük Istent. Nem más testvérre kell nézni, hogy vajon mennyire követik Istent, nem a jelekre és csodákra kell figyelnünk, hanem amint a kezdő igénkben is olvastuk, a kijelentésekre kell figyelnünk, amelyet már megmondott Isten, hogy aszerint cselekedjünk.

Sokan fognak úgy állni az ítélőszék előtt, hogy földi életüket abban a hitben élték, hogy üdvösségük van, pedig az ítélőszéktől az örök kárhozatra jutnak majd. Hogy miért? Mert nem képesek elfogadni, hogy a cselekedeteink szerint leszünk megítélve, a cselekedeteink szerint megyünk az üdvösségre vagy a kárhozatra.

Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

Amint láthattuk, a cselekedeteink határozzák meg a hovatartozásunkat, és egyben az örök életünket is. Erről megemlékezik Pál is röviden:

2Korintusi levél 5,10
„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.

Nem szabad engedni, hogy elvegye ezt bármi vagy bárki tőlünk. Nem lehetünk restek, akik az Úr országának az építésén nem munkálkodnak, nem lehetünk terméketlenek, akik idejében nem adják meg Istennek a gyümölcsöt, nem lehetünk érzelgősek és magunkat sajnálók, akik nem szolgálják Istent.

Minden nap döntések sorozatán megyünk át, minden nap emlékeztetni kell magunkat arra, hogy jól döntsünk, Isten szerint cselekedjünk, mert Istent ez által dicsőíthetjük meg.

Azért szólnak olyan sűrűn a cselekedetek fontosságáról az anyagok, mert telve van a mai kor olyan tanításokkal, miszerint nem fontosak a cselekedetek, ezért nem lehet elég sűrűn emlékeztetni a hívőket arra, hogy járjanak az elhívásukhoz méltóan, azaz ha Isten gyermekeinek mondják magukat, akkor azt a cselekedeteikben is igazolják.

Efézusi levél 4,1-3
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.”