Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Istenismeret

Sokat beszéltünk már arról, hogy miként ismerhetjük meg Istent. Sajnos ezt a legtöbb hívő a saját szíve által ítéli meg, vagyis a számára legideálisabb tulajdonságokkal ruházza fel Istent. Pedig nem Istent kell magunkhoz alakítani, hanem ellenkezőleg: magunkat kell Istenhez alakítanunk.

1Péter levele 2,15-16
„Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát; Mint szabadok, és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.”

 „és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja”

Azt szokták mondani a hívek, hogy Isten megszabadított minket, és ebben a szabadságukban ugyanúgy bűnt cselekszenek. Így teszik a szabadságot a gonoszság palástjává, azaz a szabadság felkiáltással bűnt bűnre halmoznak.

Volt egykor egy ifjú, akit Éli főpap mellé adtak, Isten szolgálatára. Sok évig tanult Istenről, az Ő törvényéről, mégsem ismerte meg Istent, és ennek az okát is megtudhatjuk:

1Sámuel 3,4-7
„Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felele: Ímhol vagyok! És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; ő pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék. És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le. Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.

Tehát Sámuel még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki neki az Úrnak igéje! Merthogy az Urat, az Ő beszéde, azaz igéje által ismerhetjük meg. Az Ő beszéde által tudhatjuk meg akaratát, az Ő igéje által ismerhetjük meg az Ő személyét! Hiszen Jézus személyében is az Atya ismeretére juthatunk. Mert Jézus az Atya igéje, ezért van az, hogy aki látja Jézust, az látja az Atyát is:

János evangéliuma 14,9
„Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?”

Bár a legtöbben nagy kontrasztot látnak az Atya és Jézus személyét illetően, ez pedig azért van, mert válogatnak Jézus beszédei közül. Jézus hirdette a szentség, tisztaság tanát, a bűntől való tartózkodást, sőt a kárhoztatást! Az Atyát pedig ugyanúgy megismerhetjük, mint kegyelmes, szerető Istent az ószövetség lapjain is. Nincs különbség az Atya és Jézus között, teljes egységben vannak. Legyen akár a szeretet fogalma, a kegyelem mélysége, vagy az ítélet nagysága.

Olyan sokféle módja van annak, ahogyan követik Istent. Vannak, akik egy tanító életére tekintenek, és mivel tetszetős számukra, azért elhisznek neki bármit, amit mond. Vannak, akik a testi gyógyulást tartják az evangélium elsőszámú jelének, vannak, akik a próféciákat! Pedig ha a prófécia be is teljesül, akkor sem követhetjük azt az Isten igéje helyett.

5Mózes 13,1-5
„Mikor te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked; Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből?Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, aki kihozott titeket Égyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, amelyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül.”

Amint olvashattuk, itt olyan próféciáról van szó, ami be is teljesülhet. De ha ellent mond Isten igéjének, akkor nem követhetjük, hiába is teljesült az be. Hiszen a gonosz lelkek által is lehetnek próféciák, mint például Pál történetében is olvashatunk:

Apostolok Csel. 16,16-18
„Lőn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, kiben jövendőmondásnak lelke vala, ki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával. Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik. Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.”

De nem csak Pál történetében van erre példa, hanem Izrael első királyának a történetében is, aki Saul volt:

1Sámuel 18,10-12
„Másnap pedig megszállta Sault az Istentől küldött gonosz lélek, és prófétálni kezde a maga házában; Dávid pedig hárfázott kezével, mint naponként szokta, és a dárda Saul kezében vala. És elhajítá Saul a dárdát, azt gondolván: Dávidot a falhoz szegezem; de Dávid két ízben is félrehajolt előle. És félni kezde Saul Dávidtól, mert az Úr vele volt, Saultól pedig eltávozék.”

Tudjátok van az a buta felfogás, miszerint egy hívőben lehet démon. Pedig Saul történetében is azt olvashatjuk, hogy miután eltávozott tőle Istennek a lelke, csak azután szállta meg őt a gonosz lélek:

1Sámuel 16,14
„És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett.”

Ahol tehát nincs Istennek a lelke, ott a gonoszság szelleme van. Ahol viszont az Úr lelke:

2Korintusi levél 3,17
„Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.”

De mi a szabadság? Mitől szabadít meg? Ezt is sokan sokféleképen értelmezik, leginkább az Isten törvényétől szeretnének szabadok lenni. Pedig akik szeretik Istent, azok Isten kedvére akarnak tenni. Isten akarata pedig az, hogy cselekedjünk az Ő beszéde, azaz törvénye szerint:

János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

Ezzel kapcsolatban olvassunk el egy történetet is:

Lukács evangéliuma 7,36-47
„Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni. És ímé a városban egy asszony aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelence drága kenetet. És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel. Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki őt illeti: hogy bűnös. És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad. Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél. És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg. Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni. Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat. Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.”

Itt is azt olvashatjuk, mint máshol is, hogy a szeretetet a cselekedetekből láthatjuk meg. A bűnös asszony mit tett, a farizeus pedig mit nem. A maiak ugyanúgy a farizeus cselekedetei szerint tesznek, csak befogadják Jézust, de ennyi és nem több. Nekik szól ez a történet, ideje lenne cselekedni! Mutassák meg, hogy mennyire szeretik Jézust, ne csak beszéljenek róla. Meg kell ismerni Istent és egyben felismerni, hogy az Ő beszéde számunkra az örök élet záloga.

János evangéliuma 6,68-69
„Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”