Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Sosem vagy davar

János evangéliuma 1,1-4
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága.”
 

Áldott testvérek. E ma esti alkalommal vizsgáljunk meg egy új perspektívát a kezdetekről, a kezdetektől. János evangéliumának első fejezete, ez nyilvánvaló a kezdetekről tanúskodik, és a kezdetekhez vezet vissza bennünket. Részben talán azért, hogy láthassuk a Messiás már a teremtés első pillanata óta ránk vár, részben pedig talán azért, hogy láthassuk/megláthassuk, hogy az első lépéstől rontottuk el az életünket. Tehát: Böresit hájáh ha Dávár. Kezdetben volt az Ige. Szó. Mint látjuk: János valójában a Teremtés könyvénél kezdi a tanítást, az örömüzenetet. 

1Mózes 1,1-3
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.”
 

Az ige a szó, mely által teremtetett minden mi van, akár láthatók akár láthatatlanok. A második versben a titok nyitja, éspedig mindjárt az elején: 

„A föld pedig kietlen és puszta vala...” 

A kietlenség, a puszta földje, azaz: sivatag. A sivatagról van valami ismerete mindenkinek: kietlen, életellenes, terméketlen. Kietlen, mert üres. Életellenes, mert minden mi a test számára fontos itt hiánycikk. Terméketlen, mert ez bevethetetlen föld. A héber gondolkodás kétféle sivatagot különböztet meg: somem mint a gyötrelem, pusztulás sivatagja; és a midbár, azaz a beszéd sivataga. A teremtés idején az első még nem volt, hiszen amit Isten teremtett, az mind jó volt. Tehát a teremtéskor csak a szavak, a beszéd sivataga volt. Egy tiszta alap, amiből bármi is lehet. Mint egy üres lap. És lettek hegyek és tengerek, állatok és az ember. Minden, ami lett, Isten elhangzott szava által lett, és pontosan úgy, ahogy az elhangzott. Tehát ahogy írva is van: 

1Mózes 1,31
„És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.”
 

Minden élő, Isten szavának, beszédének (dávár) engedelmeskedett. Az embernek is azt mondta Isten: 

1Mózes 2,15
„És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.”
 

Valaki egyszer azt kérdezte tőlem: „Ha ott és akkor minden jó volt, és minden úgy működött, ahogy az Isten rendelte, és még gaz sem volt, akkor mit kellett művelni azon, és mitől kellett őrizni?” Ez a kérdés gondolom többekben is felmerülhetett, mint ahogy jó ideig bennem is ott motoszkált, egészen az Isten kijelentésének napjáig. Nem nagydolog a válasz, és az értetlenség is magától értetődő, hiszen az ember, a testi ember gondolkodása jócskán megfordult a testiesség okán, és újra kell tanulnunk mindent, így a gondolkodást, az értelmezést, és a szavak jelentését is. A válasz pedig (miután az Örökkévaló kinyilatkoztatta) egyszerű: Műveld! Azaz így tedd te is! Őrizd! Őrködj felette, tehát vigyázz, el ne térj attól! Az ember pedig eltért, ez által lett egy új ez ideig nem volt faj, és az emberért lett egy új közeg is. Az új faj a testi ember, az új közeg pedig a gyötrelem a halál (mot) sivataga (somem). Az Örökkévaló az embernek nem határozott az élete végéről a teremtésekor, tehát az ember akár, bármeddig is élhetett volna. A halál valójában az Istentől való elszakadást jelzi első sorban, így érthető, hogy ez felől eredendően nem rendelkezett az Isten, hiszen az Isten az embert, vele való közösségre teremtette! Ugyanakkor, jelentheti valaminek a végét, és másvalaminek a kezdetét is. Ahogyan ezt Pál tanítja is: 

1Korintusi levél 15,42-46
„Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.”
 

Tehát előbb a halál, utána a feltámadás! Előbb a pusztulás, majd utána az élet. Tehát szükség, hogy előbb mot (halál), és utána a cháj (élet) ha tehát az utjainkat akarjuk megjobbítani, ha helyesen és Isten szerint akarunk élni, akkor „vissza” kell hozzá térnünk oda, ahol minden elkezdődött. Hogy ez ennyire egyszerű lenne tehát? Nos azért nem egészen, hiszen megmondatott: 

János evangéliuma 6,63-65
„A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.”
 

Majd ez után: 

János evangéliuma 14,6
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
 

És ugyanez előjelezve a próféciákban: 

Hóseás könyve 2,13
„Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.”
 

A hívó szó nélkül továbbra sem ébredne vágy a szívünkben Isten iránt. És az Isten igéje szava (dávár) nélkül, sohasem találnánk meg a helyes utat. Erről is nézzünk egy próféciát: 

Ézsaiás könyve 40,1-8
„Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!”
 

És itt is vagyunk a dávár, a szavak sivatagában. Írva is van: 

5Mózes 8,1-6
„Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened; És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.”
 

A Biblia olvasásról és értésről csak annyit, hogy cirka ennyi magyarázat után kezdjük kapiskálni, János evangéliumának első négy versét. Tehát a megtérő ember útja a sivatagba vezet, és már látjuk: előbb a sanyargatás és a halál sivataga, utána a szavak sivataga. Nézzük újra az: 

5Mózes 8,2-3
„És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.”
 

Tehát előbb a sanyargatás halál sivataga (somem). Hiszen mint tudjuk, ez egy életellenes „meddő”! Figyeljetek, mert ez később nagyon fontos lesz. Terület, élettér. Itt nincs a nagyvárosi inger gazdag környezet, itt nincs más csak Isten és te. Egy kietlen és zord környezet, ahol nem élhetsz a test számára! Ha megtanulsz az Istenre figyelni, élsz; ha nem, meghalsz! Hiszen, akik nem figyeltek az Isten szavára, mind meghaltak! Korá vö Datan egész házuk népével és életük minden származékával szálltak a Seolba. De ha megtanulsz figyelni az Isten szavára, akkor is lesz temetés ezen a helyen, hiszen eltemeted a testiességedet, az egódat! Ez által át is mentél a szavak sivatagába (midbár) egy új, az új! Élet kezdetébe, itt születsz újjá! Jánostól ez így hangzik: 

János evangéliuma 1,9-13
„Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”
 

A próféciákban pedig így van ez előjelezve: 

Ézsaiás könyve 35,1-10
„Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike. Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét. Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el; Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta! Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.”
 

Mert az, amit te testi emberként kietlenségnek, a halál földjének láttál, arról kiderül, hogy valójában az élet (cháj) bölcsője! Emlékeztek még? Azt mondtam egy ponton, hogy jegyezzétek meg, mert ez fontos lesz még. Ugye az: 

5Mózes 8,3
„És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.”
 

„Tehát előbb a sanyargatás, halál sivataga (somem) hiszen, mint tudjuk, ez egy életellenes „meddő”! Figyeljetek, mert ez később nagyon fontos lesz. Terület élettér. Itt nincs a nagyvárosi inger gazdag környezet, itt nincs más csak Isten és te. Egy kietlen és zord környezet, ahol nem élhetsz a test számára! Ha megtanulsz az Istenre figyelni, élsz; ha nem, meghalsz!” Bizony a sivatag leírása: „tehát előbb a sanyargatás, halál sivataga (somem). Hiszen, mint tudjuk, ez egy életellenes „meddő”! Mi az, amit tudunk a meddőségről? Egészen pontosan erről a meddőségről, ezekkel kapcsolatban? Az, hogy ahogy mondtam az imént: „Mert az, amit te testi emberként kietlenségnek a halál földjének láttál, arról kiderül, hogy valójában az élet (cháj) bölcsője!” És így is volt ez a történelemben, emberekre vonatkoztatva is: Sárá, aki követte férjét a hova is? Sivatagba, és innen folytassa a Zsidókhoz írt levél szerzője: 

Zsidó levél 11,11-12
„Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.”
 

A 12-ben amikor azt olvassuk: „még pedig mintegy kihalttól” akkor tudva levő, hogy: meddőtől! Hiszen Sárá egész addig meddő volt, és csak és kizárólag az (?) Isten szava- igéje- dávár által nyílt meg a méhe, és fogant és szült! És beszélhetnénk most Rebekáról: 

1Mózes 25,21
„És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége.”
 

Vagy beszélhetnénk Ráchelről: 

1Mózes 30,22-24
„Megemlékezék pedig az Isten Rákhelről; és meghallgatá őt az Isten és megnyitá az ő méhét. És fogada méhében, és szűle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat. És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nékem más fiat is.”
 

Adott is, de mennyit?! Hiszen a kereszténység beoltatásának helye lett. De beszélhetnénk még Annáról (1Sámuel 1) vagy Erzsébetről (Lukács 1) Hiszen ezek az asszonyok mind „terméketlenek, kihaltak, meddők” voltak önmaguk és az emberek előtt, de Isten szavára egy új életet a lehetetlen környezetben az! Isten szerint való, igazi és jó gyümölcsöket hoztak napvilágra. Látjátok testvérek? Amit, az emberek megvetnek vagy tartanak attól, arról kiderül, hogy az Istenhez vezető út kezdete! De nem ez az a pont, ami miatt sokan nem akarnak hívőként élni? Hisz gyakori az a kérdés a világiak részéről: „És ti akkor nem paráználkodhattok? Nem is hazudhattok? Nem is tehettek ezt, vagy azt?” Számunkra azonban ez az élet nem a tiltások élet tere, mint a gyötrelem a halál sivataga (somem), hanem a lehetőségek, az új élet a tudatos választás a szavak, a kinyilatkoztatás az értelem bölcsője!