Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

A bárka, vagy a bárka jelentése

Ezékiel könyve 18,1-32
„És lőn az Úr szava hozzám, mondván: Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben. Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni! És ha valaki igaz lesz, és törvény szerint igazságot cselekszik; Ha a hegyeken nem eszik, és szemeit föl nem emeli Izráel házának bálványaira, és felebarátja feleségét meg nem fertézteti, és asszonyhoz tisztátalanságában nem közeledik; És senkit nem nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, az éhezőnek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi; Uzsorára nem ád, kamatot nem vesz, megvonja kezét az álnokságtól, igaz ítéletet tesz a felek közt; Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten. És ha erőszakos fiat nemz, a ki vért ont, és csak egyet is cselekszik amazokból; Mindezeket pedig nem cselekedte; hanem a hegyeken evett, és felebarátjának feleségét megfertéztette; A szűkölködőt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, útálatosságot cselekedett; Uzsorára adott és kamatot vett: és az ilyen éljen? Nem él! Mindezeket az útálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen ő rajta! S ímé, ha fiat nemz, és ez látja atyjának minden vétkét, melyeket cselekszik; látja, de nem cselekszik azok szerint: A hegyeken nem eszik, és szemeit nem emeli fel Izráel házának bálványaira, felebarátjának feleségét meg nem fertézteti, És senkit sem nyomorgat, zálogot nem vesz, ragadományt nem ragadoz, kenyerét az éhezőnek adja és a mezítelent ruhával befödi; A szegényre nem veti rá kezét, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár: az ilyen ne haljon meg atyja vétkéért, hanem élvén éljen. Atyja, mert nyomorgatást követett el, ragadományt ragadozott atyjafiától, és a mi nem jó, azt cselekedte népe között: ímé meghal a maga vétkéért. És ti ezt mondjátok: Miért ne viselje a fiú az apa vétkét? Ám a fiú, törvény szerint és igazságot cselekedett, minden parancsolatimat megtartotta s cselekedte azokat: élvén éljen. A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága. És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon. Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog. Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, a melyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia. És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és a miatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett. És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben. Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg. És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok. Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!
 

Áldott testvérek. Több alkalommal is beszéltünk már a Szenttan e fejezetéről, és ugye többek közt eme fejezettel vetettük össze, a karizmatikus kereszténység azon dogmáját, mely a „generációs átokról” szól. Bár az ige írja ezen nézet helytelenségét, de „kit érdekel?” felkiáltással egész, iparágat hoztak létre azon okból, hogy a frissen „megtért” testvérek felmenőinek a szennyesében turkáljanak. Átbeszéltük mi már a kiragadott igék félreérthetőségét is ezzel kapcsolatban, hisz a generációs átok eredetét, hisszük vagy sem a 2Mózes 20-ból eredeztetik, egy kiragadott, (sokkal inkább félbe harapott) igére alapozva, miszerint: 

2Mózes 20,1-5
„És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen...”
 

Csakhogy van ennek folytatása is, ami már önmagában elkaszálja azt az esztelen állítást, hogy egy hívő életében a felmenői bűnei miatt lehetnek bajok. Szóval tejes terjedelemben ezen ige: 

2Mózes 20,1-6
„És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.”
 

Két csoportban konkretizálódik az emberiség és eme két csoport halmazainak neve: Istent gyűlölők és Istent szeretők csoportjai. Fontos lehet tisztázni mely csoport, mit takar? Az első és egyben sajnos nagyobb csoport felől akkor jutunk értelemre, ha tisztázzuk a második csoport mibenlétét. 

„De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.” 

Szinte hallom, hogy sokan azt mondják magukban, (meg hangosan is): Mit akar ez már megint az „ószövetségi” írásokkal, hiszen számunkra már az újszövetség ideje van, amiben ezek már nem érvényesek. Na, ők az első nagy csoport hangadói, de most komolyan: 

„De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.” 

Az írásokban jártas testvérek, azonnal Jézus beszédére emlékeznek, amiben is Jézus, pontosan ezt mondja: 

János evangéliuma 14,15-25
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.”
 

Tehát: ha valaki szereti Jézust, az megtartja a beszédét, igéjét, rendelését, parancsolatait… Ha valaki nem tartja meg, az nem szereti Jézust, és ráadásul nem Jézus beszédét, igéjét, parancsolatait veti meg, hanem Istenét! Ez már újszövetségi ige, de ha már itt tartunk az újszövetségi korról szóló prófécia, és egyben legfőbb ismérv: 

Ezékiel könyve 36,22-27
„Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.”
 

Tehát a két csoport mibenléte: az első és ők vannak többen sajnos, az Istent gyűlölők csoportja. Ez a szó: „gyűlölet” nem egy heves ellenszenv, amit ma értünk e szó alatt, hanem körülbelül azt jelenti: figyelmen kívül hagyás. Így már jelentősen többen érezhetik magukat érintettnek ebben a dologban. Azok, akik figyelmen kívül hagyják Isten tanítását, igéjét, parancsolatát. Ők a gyűlölők, és rájuk valóban létezik a generációs átok, hiszen nem hogy nem tértek el felmenőik Istentelenségeitől, de maguk is folytatják ezt a „családi hagyományt” tehát együtt vetnek, együtt aratnak. Azok, azonban akik Istenhez térnek meg valósággal és teljesen, ez abban lesz nyilvánvalóvá, hogy elfordulva az addigi életformájuktól, Istennek való engedelemben élik földi életüket. Ezek számára azért sem lehetséges a „generációs átok” jelző, mert ezeket az ige: Isten gyermekeinek nevezi. (Ennek okán nevezhetjük az Örökkévalót, Atyánknak is.) És most nézzük a gyakorlatot: 

Zsidó levél 11,1-19
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő. Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik. Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte, A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte...”
 

Annyira elsiklunk sokszor a lényegen olvasás közben. Ezen „hithősök” egyikesem kezeket az ölbe, és élj, ahogy akarsz vagy, ahogy tudsz hívők, hanem nagyon is konkrét dolgokban fáradozó, fizikát, biológiát, kémiát sutba vágó, dinamikus hitéletet, azaz: Istennek engedelmeskedő életet élő emberek, akik az életüket és minden mást is Isten akaratának, vezetésének vetettek alá. Sokan azt gondolják Noéról hátra menet a kertjében összeütött egy rocsót és ennyi. Valójában azonban, ez az összeütés sok-sok évtizedig tartott, és már csak az előkészületetek is hosszú évekig. Hatalmas földterületet megtisztítani, elegyengetni, ezen épül majd a bárka. Kell egy másik hatalmas földterület is, ahova az alapanyagot kell felhalmozni. Kell az alapanyag is. (Nem barkács üzletben vette.) És ezek mellett, és ennyi időn keresztül, figyelmen kívül hagyni, az értetlenek civódásait, a csúfolkodók csúfolását, a család esetleges unszolását. Noáh mindezekben és annyi időn át kitartott engedelemben, és mit is nyert Istentől: 

Zsidó levél 11,7
„Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.”
 

Hitből való örökségbe való felvételt. Nem az által menekedett meg, mert ügyes volt és bárkát ácsolt! Nem az engedelméért való fizetségként kapta a túlélést, hiszen gondoljátok csak meg testvérek. Akkor is voltak már „tengeri népek” halászok, ezeknek is volt hajójuk. Ők mégsem menekedhettek meg. És egyáltalán egy mai mérnök szerint, Noah „ügyesen” építette azt a bárkát? Hiszen pontos utasítást kapott az Istentől arra nézve, hogy mekkora legyen, hogy ossza fel a szinteket, hova tegyen ablakot (szellőzőt) stb. Mindenre, vagy majdnem mindenre kiterjedő utasítást kapott, de hol a kormány testvérek? Noah nem ellenkezett, nem próbálta betölteni a maga bölcsességével a hiányzó részt. Nem kellett neki a kormány, mert neki elég volt tudni, hogy Istennél van az irányítás! Pont, mint később Ávrám. Ő sem kért térképet az útra, amikor az Úr kihívta. Noaht a hite miatt mentette meg az Isten irgalomból, nem tartozás szerint! De mi lett volna, ha nem engedelmeskedik, és nem épít bárkát? Miben mutatta volna fel a hitét? Noah esetében már az Isten tisztelet módja is más. Ő még nem volt oly felvilágosult, mint a mai nemzedék. Ő még pusztán az engedelme által tisztelte az Istent! Nem dudorgott kedvenc dicsiket, nem fetrengett, nem táncolt, nem beszélt szépen, és hosszan, legalábbis nem erről hiresült el, hanem az engedelméről. Pusztán az engedelmességéről! 

Zsidó levél 11,7
„Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.”
 

Hite által tisztelte az Istent úgy, hogy engedelmeskedett Isten igéjének. Hogy ez mára más lenne? Péter valami nagyon konkrét dologra hívja fel a figyelmünket ezzel kapcsolatban: 

1Péter 3,15-21
„Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel: Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek a kik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket. Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve. Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint; A melyben elmenvén, a tömlöczben lévő lelkeknek is prédikált, A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által; A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által; A ki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; a kinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők.”
 

„A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;...” 

A bárka tart meg minket most is? A bárka, amit Noah barkácsolt? Vagy az, amit: jelent a bárka készítése? Éveken át embert próbálóan, külső behatásokat figyelmen kívül hagyva dolgozni valamiért, amit nem látunk, ami nem látható, csak hitben engedelmeskedve Istennek, akinek el is hisszük, amit mond. Az a bárka, amit Noah készített Isten igéjére válaszul az a bárka, ami megfeneklett az Ararát csúcsán. Nos, ez a bárka először az első világháborúban került egy időre a figyelem központjába, amikor is felderítő gépekről készült fotókon megjelent. Ám minthogy a Török kormány nem engedte (akkor még érthető okokból) a kutatást, ismét feledésbe merült. A háború után kutató expedíciók kutatták, de a gleccserek miatt nem találták, mert addigra ismét sok méter vastag jég és hó réteg felismerhetetlenné tette a helyét. Utána természetesen jött egy csaló, aki elsőként sok-sok fát vitetett fel a hegyre, majd vitetett le, és azt állította: ez Noah bárkája! Az egyértelmű csalás, sokak szerint nem érte el a célját, szerintem igen! Hosszú évekre ismét feledésbe merült. Mára megvan a bárka! Egyértelműen, bizonyítottan. De változott valami? A hívők életében eredményezett ez változást? Nem is tudom, komolyabban veszik a Szentírást? Nem! A hitetlenek, hitre jutottak ez által? Nem! Mert vannak ugye más, mindezeknél fontosabb dolgok is, amire ugye figyelnünk kell. Devizaárfolyam; gyülekezet építés/szépítés; hírnév szerzés/polírozás; napi gazdaság; politikai helyzet. Az, hogy esetleg felmerüljön egy kósza gondolatban, egyszer volt, hogy a világ egyetlen igaz miatt maradt fenn, és az Ő igazsága által, én is megszülethettem. Volt már olyan, hogy amikor a bűn ismét elterjedt, egyetlen ember igazsága (hitben való engedelme) miatt, adott az Örökkévaló lehetőséget a megigazulásra. 

1Mózes 18,17-19
„És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok? Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.”
 

És a maga idejében adott az Isten valakit, aki tökéletes volt, nem csak a maga nemzedékében, de Örökké, és az adta magát váltságul, hogy aki benne jut hitre, ne vesszen el az elveszendőkkel egyetemben. Az idők rendjére nézve, az Ő visszatérését várjuk, és reméljük, hogy amikor visszajön, minket megment és üdvözít. De addig is itt vannak a mindennapok problémái, a sok nehézség, küzdelem. Néha olyan „mintha az egész világ összeesküdött volna ellenünk…” ezért aztán valakik szerint kell a kompromisszum e világgal, a megalkuvás. (Isten igazán megértheti ugye?) És vannak (kevesen) akik nem kötnek alkut, nincs megalkuvás. Ezeknek az előző csoport, elég sok problémát okoz persze. És hát lesznek/vannak, akik azért, hogy ne fokozódjanak a problémáik, inkább a sokak felé sorjáznak. 

Lukács evangéliuma 18,7-8
„Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”
 

Két csoporttal, két halmazzal kezdődött a ma esti igei kirándulásunk. Majd akkor, amikor visszajön az Úr, akkor vajon mely csoportba sorol bennünket? De térjünk még vissza a ma esti anyag első fejezetéhez egy mondatért: 

Ezékiel könyve 18,9
„Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten.
 

Törvényemet megőrzi, hogy igazságot cselekedjen. Érdemes ezen elidőzni testvérek, hiszen ez nagyon fontos kijelentése az Istennek! A törvény cselekedetei, az igazság cselekedetei! Az Örökkévaló igéjét nevezzük Szent parancsolatoknak, törvénynek. Ez más szóval: az igazság! Ha az szerint cselekszel, akkor az igazságot cselekszed! De nem ez az, amit Jézus elkért a főpapi imájában számunkra? 

János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”
 

Azaz: válaszd el őket e világ fiaitól a magad számára, a te igéd megtartása által! Szóval mely csoport a miénk? Isten hova sorol bennünket most?