Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Mit keresünk?

A mai keresztény nemzedéket a legjobban egy dolog érdekli, ez pedig az üdvösség. Talán baj lenne ezzel? Szerintem igen, mivel ez által másodfontosságú lesz az Üdvözítő, vagyis Isten.

Vajon külön választható-e az üdvösség az Üdvözítőtől? Vagyis üdvösségünk lehet anélkül, hogy megismernénk Istent? Nyilván nem, de mégis ennek az ellenkezőjét vallják meg sokan, nemcsak a szájukkal, de sokkalta inkább a cselekedeteikkel. A mai kor megtérésnek nevezi azt, ha valaki szájjal megvallja urának Jézust. Hol van itt az Istenismeret? Bár tudom, ennek bizonyítékaként szokták hozni, az etióp kincstárnok (szerecsen komornyik) megtérését:

Apostolok Csel. 8,26-39
„Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez. És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe; És visszatérőben volt és az ő szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát. Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez! Filep azért oda futamodván, hallá, amint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon érted-é, amit olvasol? Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé. Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját. Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvétetik a földről az ő élete. Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakiről? Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust. Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt. Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert tovább méne az ő útján örömmel.”

Hogyan is olvastuk? Honnan is tartott hazafelé? Jeruzsálemből, mert odament imádkozni. Nem hitetlen emberről van szó, hanem hívőről. Ezt abból is láthatjuk, hogy olvasta a Szentírást. Ő ismerte Istent, kereste Őt! Tulajdonképpen a még bemerítése előtti életével megszégyeníti a mai hívők többségét, hitben és cselekedetben.

Az üdvösséget könnyedén osztogatják a mai nemzedékben, meg sem kérdezik Istent, azaz nem érdeklődnek utána az igében. Az mondják a legtöbben, hogy nem lehet az üdvösséget megszerezni. Mégis egy bemerítéssel, egy megvallással, vagy egy megtérő imával azonnal magukénak tudják, sőt, előszeretettel osztogatják.

János evangéliuma 14,1-6
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Jézus tehát az út. Erről az útról nem elég tudni, hanem ezen az úton járni kell:

Jeremiás könyve 6,16
„Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!”

Erről beszélt Jézus, amelyet a Máté evangéliumában elolvashatunk:

Máté evangéliuma 11,28-29
Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.

Jézus az igazság, amelyről nem elég tudni, hanem magunkra kell öltenünk azt.

5Mózes 6,24-25
„És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon. És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, amiképpen megparancsolta nékünk.

Erről beszélt Jézus, mikor a következőket mondta:

János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.

Jézus az élet. Az életről sem elég tudnunk, hanem az élet részének kell lennünk:

János evangéliuma 15,4-6
„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.

Az Ezékiel prófétánál olvasottakra utalt Jézus:

Ezékiel könyve 15,1-5
„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! mire való a szőlőtőke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdő fái között van? Avagy vesznek-é abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belőle? avagy vesznek-é belőle szeget, hogy mindenféle edényt akasszanak reá? Ímé a tűznek adatott, hogy megeméssze; két végét megemésztette már a tűz, és közepe megpörkölődött, vajjon való-é valami eszközre? Ímé, míg ép vala, semmi eszközre nem vala jó; menynyivel kevésbbé csinálhatnak belőle valamit most, mikor a tűz megemésztette és megpörkölődött!”

Vagyis ahogyan a szőlővessző is haszontalan gyümölcs nélkül, azonképpen vagyunk mi is haszontalanok jó cselekedetek nélkül. Vagyis mindkét esetben tűznek vannak fenntartva.

Jézus tehát:

          1.)    út, amin járunk

          2.)    igazság, amelyet magunkra öltünk (az igét magunkra alkalmazni)

          3.)    élet, amelynek részesei legyünk (benne megmaradni)

De itt még nem ér véget a történet, mert a mondatnak van folytatása is:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Vagyis ezek által juthatunk el az atyához! Mert bár a legtöbben Jézust tekintik célnak, attól függetlenül továbbra is az Atya a cél. Az Atya megismerésére az Ő Fián keresztül juthatunk. Ezért mondta a következőket:

János evangéliuma 14,8-9
„Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?”

Így elérkeztünk a célhoz is, az Atya megismerésére, ami által üdvösségünk lehet. Ez az egyetlen lehetőség az üdvösségre, akár tetszik, akár nem.

János evangéliuma 17,3
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

Ez pedig csak Jézus által lehetséges. Nekünk elsősorban az Üdvözítő a fontos, nem a hasznot kell lesnünk, mint például az üdvösség lehetősége. Ahogyan régen is a hasznot látták Jézusban, úgy ma is. Egykoron Jézust azért követték, mert jólétük volt mellette:

János evangéliuma 6,24-27
„Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust. És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide? Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok. Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.”

Nem kell bemutatnom ezt az irányzatot, jól ismerjük az anyagi bővelkedés evangéliumát. A hasznot keresik, a hasznot hirdetik, nem pedig a valódi Jézust. Mások ezért követték Jézust, mert sok beteget meggyógyított, ezt az irányzatot is láthatjuk napjainkban. Majd mikor közölte Jézus, hogy nem fog gyógyítani, akkor meg akarták gyilkolni:

Lukács evangéliuma 4,15-30
„És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől. És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva: Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve. Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra. És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, amelyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez? És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat. Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában. És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt; Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz. És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán. És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották. És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, amelyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák. Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék.”

Bár tudom, hogy ismert igerész ez, mégsem gondolkoznak el az üzenetén. Tulajdonképpen Jézus azt adta tudtukra, hogy ott nem fog csodát tenni. Mert ahogyan Illés és Elizeus idejében is sok rászoruló volt, ámde mégis csak egy-egy emberen tett Isten csodát. Mégis azt hirdetik napjainkban, hogy Jézus mindenkit meg akar gyógyítani. Pedig itt világosan közli, hogy csak azokat, akikhez küldetett, mivel csak azt cselekedte, ami az Atya akaratában volt. Az Atya akarata pedig az, hogy mindenki egészséges legyen lelkileg és nem testileg.

Viszont amikor már nem volt haszna egyik csoportnak sem Jézusból, akkor egyedül maradt, elhagyták még a tanítványai is, az a tömeg, amely egykoron Hozsánnát kiáltott, azt kezdte el kiáltani, hogy: feszítsd meg!

Mi mit keresünk? Hasznot Istenből, vagy magát Istent?