Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Neveltetés

Zsidó levél 12,1-13
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-é az intésről, amely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak. Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.”

A Szentírás lapjairól megannyi helyen ránk köszön Isten üzenete, miszerint a hívő élet folyamatos megpróbáltatásokkal jár, ami által egyre jobban az Isten ismeretére juthatunk el. Erre az útra viszont nem kényszerít Isten egyetlen embert sem. Ezt az utat önként kell megtennünk, szabadon megfordulhatunk rajta, vagy kitartóan végig haladunk. Isten ehhez megadja a kellő erőt, hiszen sosem kért lehetetlen dolgot tőlünk, beleértve a kísértéseken való uralkodást. Hiszen nincs semmilyen kísértés, ami nagyobb lenne Jézusnál, ezért nem is mondhatjuk azt, hogy lehetetlen úgy élni, ahogyan azt megköveteli tőlünk. Hiszen van, aki a lopás kísértésén könnyedén és nevetve átmegy, ámde a paráznaság bűnébe esik, míg más a lopás kísértésén bukik el, és a paráznaság számára könnyű kísértés. Erről beszélt egyébként Jézus:

Máté evangéliuma 15,19-20
„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.”

Kinek mi van a szívében, aszerint válik könnyűvé vagy éppen nehézzé egy kísértés. Salamon is beszél a szívről:

Példabeszédek 4,23
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

Jeremiásnál is olvassunk a szívről:

Jeremiás könyve 17,9-10
„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.”

Ezért nem kérdés számunkra, hogy a szívünket formálni kell, nem pedig követni azt az Istenkáromló közmondást, miszerint: „kövesd a szívedet”. Nekünk Jézust kell követnünk, éppen ezért a szívünket kell formálnunk Isten akaratához mérten. A szívből származnak a testi vágyak, és ahogyan Jézus is szenvedések által diadalomra juthatott a kísértéseken, azonképpen kell nekünk is, merthogy a lélek győzedelme szenvedés a testnek. Hiszen Jézus is a szenvedések által vált tökéletessé:

Zsidó levél 2,9-10
„Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. Mert illendő vala, hogy akiért minden és aki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.”

Ez egy elég érdekes gondolat Jézusról, hiszen az első, ami eszébe jut az embernek erről, hogy talán Jézus nem volt tökéletes kezdetben? De igen, már kezdettől az volt, csakhogy a szenvedések, azaz a próbák által, és a lelki élete által igazolódott a tökéletessége. Péter beszél erről:

1Péter levele 4,1-2
„Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.”

A lelki kiskorúság ott kezdődik, hogy megértjük Isten akaratát, azaz a szentség, tisztaság, bűntől való tartózkodás tanát valljuk. Majd a lelki nagykorúságra akképpen juthatunk el, ha mindezeket be is töltjük.

Efézusi levél 4,11-32
„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban; Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben. Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában, Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök; Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Aki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”

Ennek fényében megláthatjuk azt is, hogy a legtöbben a lelki kiskorúságra sem jutottak el, holott magukat hívőknek mondják.

Zsidó levél 6,1-2
„Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.”

Kezdetleges beszédnek, azaz tej tápláléknak mondja a tökéletességre való törekvést, a testi (holt) cselekedetekből való megtérést. Ebből is láthatjuk, hogy sokan még a Krisztusról való kezdetleges beszédig sem jutottak el, mert máshogy ismerték meg Jézust.

Isten neveltetése tehát az, hogy jussunk el az Ő ismeretére, majd az Ő ismerete szerint cselekedjük meg akaratát. Ezért akik átadják magukat Istennek, azokat Isten különféle próbákon viszi át, hogy a próbák, szenvedések által tökéletességre jussunk.

Jakab levele 1,1-4
„Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.”

A vezérfonal számunkra a Szentírás, azaz Isten beszéde, amely által az Ő kedvére változhatunk, de a Szentírás alatt az úgynevezett „ószövetségi” írásokat kell értenünk, ahogyan Pál is megmondta:

2Timóteus 3,14-17
„De te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad, És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”

Jól tudjuk, hogy a teljes írás alatt azokat értette Pál, amiket ma megvetnek. Pedig ahogyan Jézus is, úgy az apostolok is a Tanach-ból tanítottak, és nem egymás beszédét hirdették (evangéliumok, levelek) a gyülekezeteknek. Az apostolok a mai kor tanításain mélyen megbotránkoznának, ruhájukat tépnék ha megtudnák, hogy az ő beszédeiket egyenlővé, sőt, magasabbra emelték a Szentírásnál. Az ő beszédeik alátámasztják mindazt, amit olvashatunk a Tanach-ban, Pál is abból bizonyította, hogy Jézus a messiás, és nem hivatkozott a leveleire, vagy valamelyik apostol evangéliumára.

Apostolok Csel. 18,27-28
„Mikor pedig Akhájába akara átmenni, buzdítván őt az atyafiak, írának a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Ki mikor odajutott, sokat használa azoknak, kik hittek vala a kegyelem által: Mert hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.”

Jézus a Szentírásból nevelte fel a tanítványait. Az apostolok ugyancsak a Szentírásból nevelték a híveket. Ez a neveltetés menete, megtudni Isten akaratát és abba beállva megcselekedni. Csakhogy a mai hívek csupán az „újszövetség” lapjairól táplálkoznak, ezért nem is érthetik, hiszen azok magyarázatok a Szentírásról. Így zavarodtak össze, megszületett több ezernyi felekezet, nem értik, amit olvasnak, és azt bizonygatják, amit nem értenek.

Mikeás könyve 7,1-6
„Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem! Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. Aki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk. Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.”

Erről beszélt Jézus:

Lukács evangéliuma 12,51-53
„Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.”

A meghasonlás az egyet nem értés miatt van. A keresztények között is meghasonlás van, mert sokféle elgondolás létezik Istenről. Hogyan lehetne valódi egység? Majd ha felismerik a valódi Jézust, és az igazi evangéliumot. Csakhogy addig ez nem fog menni, amíg a tömegben látják az egységet és az igazságot, és nem az Isten igéjében.