Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

A te beszédidből ismertetel

Máté evangéliuma 12,1-37
„Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni. Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának? Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt. Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia. És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba. És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni. Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt. Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat; És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék; Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt: Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak. Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát. A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a pogányok. Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala. És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia? A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével. Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa? És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok. Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát? A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol. Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik. Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát. Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak...”
 

Áldott testvérek. Jézusról, mint Messiásról, sokan sokféleképpen vélekednek a felületes vizsgálódás, és az azt követő tévtanítások eredményeként. Sokan a szemtanúk által leírtak alapján tévesen ítélik meg Őt, hiszen azt olvassák ki ezekből az írásokból, hogy Jézus jött, mint polgár pukkasztó, és felrúgva a törvényt, valami egészen mást tanított, mint az addig érvényben levők. Ez, mint mondtam, a felületes vizsgálódás eredménye, és az írások nem ismerésének eredménye. Talán abból adódnak ezek a végkövetkeztetések, hogy ennyire sokan nem ismerik a Tanach-ot. Bár a nyilvánvaló utalás megtörténik ezekben az írásokban, mint „beteljesült írások” ill. „beteljesülő próféciák” mégsem jutnak sokan oly irányú érdeklődésre, hogy utána járjanak az írásokban. Lássuk mindjárt az első, nagy általánosságban nem értett példázatot: 

Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni. Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának? Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.” 

A tanítványai cselekedetét, azaz táplálkozásukat Dávid, ill. Dávid szolgáinak táplálkozásával teszi egyenlővé, illetve a papok szombatnapi cselekedeteivel. Mivel a dolgok summájaként Jézus azt mondja: 

„Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek?” 

Ebből sokan azt a tév következtetést vonják/vonták le maguknak. hogy a törvény tehát nem fontos. Pedig nagyon nem erről van szó! Pál magyarázata erre vonatkozóan ez: 

1Korintusi levél 9,13
„Nem tudjátok-é, hogy a kik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és a kik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket.”
 

Dávid, mint tudjuk, az Isten iránt való engedelméből, és Isten akaratából jutott abba a helyzetbe, amibe került, így minthogy az Istennek tett szolgálata eredményezte a helyzetét, az Isten asztaláról ehetett ő is, és a szolgái is. A léviták szintén, és a Messiás tanítványai szintén! Nem a törvényt tették ezek erőtlenné, hanem a törvény rájuk vonatkozó passzusával éltek. A törvénynek több irányultsága is van ugyanis. Van egy irányultsága a férfiak számára, a nők számára, és senkinek nem tűnik fel, hogy azért mert egy férfi, nem vonatkoztatja magára a nőknek szóló micvákat, azért senki nem szólja meg, hiszen a férfiak közül, igen kevesen szoktak szülni, vagy ritkán adódik egy férfinak havi ciklusa. Van irányultsága a törvénynek a királyra vonatkozóan is, és ezt sem tették közzé, hiszen nem mindenki volt király. És van irányultsága a földművelésre, és állattartásra vonatkozóan is, de volt a közemberre, és az Isten szolgáira vonatkozó törvény is. Ezek tekintetében, tehát minthogy az Örökkévaló az Ő szolgáinak örökségeként, magát, illetve az Ő gondoskodását, gondviselését ígérte, az Ő szolgálatában állók, tőle fogadták, és fogadhatták is el az élelmezésüket. Láthatjuk is pl.: Elijahu sem lamentált, amikor a holló húst hozott neki táplálékul. Vajon tiszta, vagy tisztátalan állat húsa ez? Vagy kóser vágásból van-e, vagy esetleg tréfli? (dög, fúlva holt, vagy vadtól szaggatott) Elfogadta és slussz-passz! (1Királyok 17,4-6) A Messiás nem a törvény eltörlését gyakorolta, hanem a törvény betöltését! És erre ösztönzött, és ösztönöz mindenkit! Bennünket is. Ez is az írások beteljesülése ugyanis. 

Ezékiel könyve 36,24-28
„És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.”
 

És pontosan ebből következik a soron következő, másik alaposan félreértett mozzanat is: 

Máté evangéliuma 12,14-23
„A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt. Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat; És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék; Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt: Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak. Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát. A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a pogányok. Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala. És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?”
 

Ebből a mozzanatból erednek a „gyógyító evangelizációk” de biztos, hogy erről van szó? Hiszen bár Izraelben is voltak betegek, de azért ott sem mindenki volt beteg a szó pejoratív értelmében. Hacsak nem egy egészen más betegségről és egészen más gyógyításról van szó. Ugyanis a betegség a Szenttanban, egyfajta deformitást jelöl, de ez vonatkozik a lelkiekre, sőt elsősorban lelki vonatkozása van. Úgy, mint az írások nem ismerése miatt beállt félreértése az Istennek, azaz és ennek következményeként az Isten tanításaitól el idegenedett élet. Ezért mondja a prófétánál: 

Ézsaiás könyve 1,1-6
„Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban. Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá! Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak...”
 

És pontosan ez miatt kért gyógyulást Jeremiás is, és nem az esetleges influenzája miatt. 

Jeremiás könyve 17,1-14
„A Júda vétke vas tollal, gyémánt hegygyel van felírva; fel van vésve szívök táblájára és oltáraik szarvaira, Mivelhogy megemlékeznek fiaik az ő oltáraikról, Aséra bálványaikról a zöld fák mellett és a magas halmokon. Oh én hegyem a síkon! Vagyonodat, minden kincsedet prédává teszem a te magaslataidért, minden határodban való vétkeidért. És elszakíttatol, és pedig magad által, a te örökségedtől, a melyet én adtam néked, és szolgáltatni fogom veled a te ellenségeidet olyan földön, a melyet nem ismersz; mert tűzre lobbantottátok haragomat, örökké égni fog. Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön. Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik. Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint. Mint a fogoly madár, mely fiakat gyűjt, melyeket nem ő költött, olyan, a ki gazdagságot gyűjt, de nem igazán; az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz. Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye. Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat! Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!”
 

Ez a betegség az, ami terjed is. Hogy miért kért gyógyulást Jeremiás, holott ő nem hagyta el az Urat? Nos, az előző részben mondja az Úr: 

Jeremiás könyve 16, 10-12
„És hogyha tudtára adod e népnek mind e határozatokat, és ezt mondják néked: Miért határozta az Úr ellenünk mindezt a nagy gonoszt; és micsoda a mi bűnünk és micsoda a mi vétkünk, a melylyel vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen? Akkor ezt mondd nékik: Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen istenek után jártak, és azoknak szolgáltak és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották. És ti gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok; mert ímé, ti mindnyájan a ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám.”
 

Az apák engedetlensége, a fiakat megfertőzte. Ezért a betegség, mint bűn általános és alaphelyzet lett, amikor is az ember már fel sem ismeri az állapotát. Az Örökkévaló pedig nem úgy fogalmaz Jeremiásnak, hogy ők! Hanem úgy hogy ti! És ezért kéri elsőként a gyógyítást, helyreállítást Jeremiás. Tehát a Szenttan által elsődleges jelentéssel bíró gyógyulás, az ebből való helyreállás, az Isten tanításainak megértése, és megélése által. És mennyire érdekes, pont erről beszél a Máté 12 is, hiszen az „általános és sokakra kiterjedő gyógyítást” az Ézsaiási prófécia beteljesedésének állítja: 

Máté evangéliuma 12,15-21
„Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat; És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék; Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt: Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak. Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát. A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.”
 

Lássuk csak az „eredetit”: 

Ézsaiás könyve 42,1-8
„Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.”
 

Ezért van az, hogy az ebben az értelemben vett „betegségként” említ ilyeneket, mint például vakság, ami az az állapot, amikor az ember nem látja az igazságot. Süketség: akik nem hallják meg az igazságot. Fontos megérteni, nem az a süket, aki nem hallja, mert az abból adódik, hogy nem hirdetik neki az igazságot. Ez nem az ő hiányossága. Azokat nevezi a Szenttan süketeknek, akik nem értik meg, hogy az igazságot hirdetik nekik. Lássunk ezekre egy-egy példát magyarázattal: 

János evangéliuma 9,39-41
„És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek. És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é? Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.”
 

Lássuk az első mondatot az ítélet szerint, akik eddig nem látták az igazságot, lássák meg, és akik látják az igazságot, ne a világ szerint láthatók szerint éljenek. Messiási prófécia beteljesedéseként ugyanis, hisz írva van: 

Ézsaiás könyve 42,18-19
„Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok! Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?”
 

Ugyanis, akik e világ dolgaira látnak és hallanak, azok vakok és süketek az Isten igazságára! Ezért mondja az írás a Messiásról: 

Ézsaiás könyve 11,3-5
„És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.”
 

Tehát hogy folytassuk: 

János evangéliuma 9,40-41
„És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é? Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.”
 

Ugye egyértelmű mindenki számára, hogy nem a fizikai vakságról folyik a diskurzus?! Szóval kérdezik őt azok, akikről mindenki azt gondolná, hogy ismerik az igazságot. Szerinted mi nem látjuk, hogy mi az igazság? És erre a Messiás válasza, mely sokkoló és lesújtó nem vitatkozik velük miszerint: csak hiszitek, hogy ismeritek, de félre értettétek. Ő nem vitatkozik, hanem azt mondja: ha nem ismernétek az igazságot, nem volna bűnötök. De mivel ti azt mondjátok, hogy ismeritek, akkor magatok ellen szóltatok, hiszen ha ismered, akkor szándékos ellenszegülés a bűnöd, mert bár azt mondod, hogy ismered, mégsem a szerint élsz! És ugye a jól ismert példázat, ami szerint ítél az Úr: 

Lukács evangéliuma 12,47-48
„És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.”
 

Tehát ez a gyógyítás, nem az a gyógyítás, mint azt sokan képzelik. Nem azt mondom, hogy a testi betegségeket nem gyógyította, vagy nem gyógyítja az Úr, hanem azt mondom, hogy az ige szerinti elsődleges vonatkozása a gyógyulásnak, az lelki irányultságú, azaz a megtérésünk/helyre állásunk! 

Máté evangéliuma 12,23-32
„És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia? A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével. Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa? És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok. Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát? A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol. Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.”
 

Ismét egy meg nem értett történet. A Szentlélek káromlásának eredetének gondolják sokan, és még ennél is többen rettegnek attól, hogy véletlenül elkövetik, vagy akár már elkövették ezt a bűnt, és ebből nincs vissza út számukra. Idétlen gondolatok, idétlen tanítások eredményeként! Inkább lássuk, a Messiás miről tanít? A nép felismerni vélte Jézusban a megígért Messiást. A farizeusok meg attól tartottak, hogy a nép, ezek után Jézust fogja követni és nem őket. Ez nem pusztán a féltékenységről szól, de ez hosszadalmas és komplex téma. Majd máskor beszélünk erről. Azért tehát, hogy a népet ne veszítsék el, cáfolták Jézus Messiási mivoltát, ez volt a szarvas hiba. És erre nézve tanított egyszerre több dolgot is Jézus. Először is, a meghasonlás, azaz a kettősség elbírálása. Ez a kettősség nem az a kettősség, amivel jelezték Tamást is, mert az ő esetében a kettős azt jelenti: iker, vagyis volt egy ikertestvére. Tehát nem azért nevezték őt kettősnek, mert kételkedett a feltámadt Úrban. Tehát ez a kettősség az a kettősség, amikor valaki felismerte az igazságot, de megtagadja. Erről azt mondja az Úr: nem állhat meg! Azaz, megsemmisül. Az ítéletben nem maradhat meg az ilyen ember! 

„Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?” 

Ismét félreértett igazság ez testvérek, és roppant tévesen van alkalmazva az önjelölt démonűzők köreiben. Tehát, itt nem a „megkötözlek Jézus nevében” hadova eredetéről olvasunk, hanem egy tanításról, de micsoda tanításról?! Hiszen, hogy vehetnéd el a Sátán tulajdonát, megtévesztett és csapdába ejtett embereket hogyan vezethetnéd a világosságra, azaz a testies életből, hogyan vezethetnél bárkit is a lelki élethez, ha nem győzöd le a Sátánt te magad és nem fosztod meg a hatalmától a magad élete felett! Talán erre mondja Pál: 

1Korintusi levél 4,20
„Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.”
 

Aki elolvassa az 1Korintusi levél 4-et, az megláthatja, hogy pontosan erről beszél ő is. A bűn és az erőtlenség felett mások életében csak akkor vehetsz erőt, ha te magad már nem vagy a fogja! És akkor a Szentlélek káromlásáról először is tisztázandó, nem ez az első említése a szentlélek káromlásának! 

Ézsaiás könyve 5,20
„Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!”
 

És ugye látjuk, pont ezt tették azok, aki Jézus látható igaz cselekedeteit, Baal zeboub-nak tulajdonították. A jót rossznak mondták, és az igazat hazugnak állították! Ez nem egy véletlen műve volt, hanem szándékos tagadása az igazságnak! Hogy miért állítom, hogy szándékos tagadása az igazságnak? Miért nem lehet tévedés? Nos írva van: 

János evangéliuma 3,1-2
„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.”
 

Tudjuk! Tehát tudták, s persze hogy tudták, hiszen az írások róla szóltak, és Jézus oly kínos gonddal vigyázott arra, hogy a szolgálatában, minden írás pontosan beteljesedjen! Felismerték a Messiási jeleket, a csodákat, az igazság teljes és tökéletes tanítását. Tudták, hogy Ő a Messiás. Tudták, de a nép előtt, megtagadták! Nem Iskárioti Yuda volt az első, aki elárulta Jézust! Nem Kéfá volt az első, aki megtagadta Jézust! Nem a zsidók elvetéséről szólt tehát Jézus, amikor a szőlős gazda példázatát mondta. 

Máté evangéliuma 21,33-45
„Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék. Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének. Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét. És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék. Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal? Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében. Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét. És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.”
 

Nem arról tett bizonyságot, hogy a népét veti ki az örökségből és adja azt az örökséget a nemzeteknek, hanem azokról szólt, akiknek elsőként kellett volna követniük Jézust, de megtagadták!Ezzel jelezte Jézus, hogy az igazság ismerete, nem lesz többé az elkülönítettek (farizeusok) kiváltsága, akik hamisan, emberi tanításokkal keverve hirdették, hanem másoknak adja, akik beszolgáltatják annak gyümölcsét! Az apostoloknak.Igazán hirdetik az igazságot, és ez által az igazság megfogan az emberekben és sokakat eltérítenek a bűntől!Van még egy igevers, ami a kezdeti igeszakaszból még hátra van. Talán nem véletlenül alakult ez így.Mire idáig eljutottunk, talán világossá vált, hogy az igazság ismeretével, nem szabad viccelni illetve, ha felelőtlenül beszélünk arról, mint ahogy azt szokták oly gyakran mondogatni: „ismerem Jézust, ismerem a tanítását, ismerem az igazságot”s esetleg úgy alakulna, hogy mégsem úgy van, mint ahogyan sokan vélik, hogy ismerik, vagy esetleg valós az ismeret, de mégsem a szerint élik az életüket.Nos, ahogy Jézus mondja elővetítve: 

Máté evangéliuma 12,36-37
„De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.”