Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Hol a szíved?

Jézusnak egy közismert beszédével nyissuk meg:

Máté evangéliuma 6,19-21
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”

Bár az világos sokak számára, hogy egy Istenfélő ne a világi dolgokat hajhássza, hanem keresse Isten akaratát, mégis a hívők nagyon könnyen orientálódnak a világi értékek felé. Úgymint anyagiak gyarapítása, egészség, hírnév és ehhez hasonlók, de akik mindezeket keresik, azok elveszik az időt az igazán fontos dolgoktól. Mert mi az igazán fontos dolog egy hívő számára? Ha egy valósággal megtért hívőről van szó és nem egy látszólag megtértről, akkor annak mindennél fontosabb az Isten országának az építése, az Isten munkáinak az elvégzése. Jézus arról a törvényszerűségről beszélt, miszerint amiben munkálkodunk, az válik számunkra kedvessé. Aki a testépítésben, annak a külső megjelenés, aki a pénz hajhászásában, annak a gazdagság. Ezért kell, hogy az Isten országának a munkálatában vegyük ki részünket, így a kincsünk a mennyei dolgokban lesz!

Gondoljatok bele a tanítványok elhívásába, hogy Jézust azonnal követték. Nem foglalkoztak a pénzkeresetükkel, lemondtak a terveikről, a családod is hátrahagyták, aki a mai napon hozzájuk hasonlóan tenne, azt megbélyegeznék és kiközösítenék, bolondnak tartanák. Pedig a tanítványok úgy követték Jézust, hogy csak feltételezték róla, hogy Ő a messiás. Mi viszont tudjuk biztosra! Ők azt követték, amit láttak. És mit láttak Jézusban? Azt, hogy számára mindeneknél fontosabb volt az Isten igéjének a megtartása, tanítása nem alaptalan volt, hanem a legerősebb talajon nyugodott, a kősziklán, azaz Isten igéjén. Ahogyan a tanítványok vágytak vele szoros kapcsolatba kerülni, úgy a mai hívek is. Ám az akkoriak és a maiak között van némi különbség, amit már említettem is. Ez pedig az engedelemben való követés, ahogyan a tanítványok is tették követve Jézust, a maiak számára pedig elég, ha tudnak Jézusról. Jézus nem felejtette el megemlíteni, hogy kik lehetnek azok, akik közeli kapcsolatba kerülhetnek Ővele, ugyanis ennek is feltétele van:

Máté evangéliuma 12,48-50
„Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.”

Csak a megerősítés kedvéért: miért mutatott a tanítványaira megvallva őket rokonainak?

„Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.”

Bár sokaknak nem tűnik fel, de Jézus nem a saját akaratára mutatott rá, hanem az Atya akaratára. Akik tehát az Atya akaratának engedelmeskednek, azok válnak közeliekké, azok kerülnek Jézus családjába. Ezért nagyon fontos, hogy megértse mindenki, aki hívő életre adta magát, hogy mindez feltételhez kötött. Az üdvösségünk nem egy döntés következménye, hanem a teljes életünk átadása által lehetséges. Isten nem akar félszívű követőket!

Máté evangéliuma 16,25
„Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.”

Mégis a hívek igyekeznek megelégedni a világból is. Mintha nem bíznának abban, hogy az eljövendő világban jól éreznék magukat, ezért itt ezen a földön élik ki vágyaikat. Ehhez pedig igazolást is adnak a tanítók, hirdetik, hogy Isten akaratában van az, hogy anyagilag felettébb jólétünk legyen. Pedig aki kíváncsi Isten igéjére, az megbizonyosodhat az ellenkezőjéről. Az apostolok szegények voltak, de maga Jézus is:

Zakariás könyve 9,9
„Vigadj nagyon, Ción leánya, riadozzál, Jeruzsálem leánya! Íme a királyod jön hozzád, igazságos és győztes ő; szegény és szamáron nyargal, vemhén, nőstény szamárnak a fián”

Ez az újszövetségben több helyen is megmutatkozik, csak néhányat említsünk:

Máté evangéliuma 17,24-27
„Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől? Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, amely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.”

Vagyis nem volt Jézusnál pénz, amit odaadhatott volna. Továbbá:

Lukács evangéliuma 8,1-3
„És lőn ezután, hogy ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő, És némely asszonyok, akiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, aki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki, És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki.”

Jézust támogatták anyagilag, ámde ezt értsük az élelemre, és talán a ruházatra. Ami pénzük meg volt, azt Júdás kezelte, amiből sajnos lopkodott is (Jn. 12,6). Ahogyan Júdás egykoron, úgy a maiak is elárulják Jézust az anyagi kívánságok miatt. Pedig elhívta őket Jézus, hívására igennel feleltek, de nem cselekszik akaratát, hanem a világban vesztegelnek.

Ahogyan olvashatjuk Jeremiásnál, a szív csalárd. Hogy mit jelent a csalárd szó? Álnokságot, hazugságot, csalást, ezt a verset nézzük meg a héber szöveg szerint:

Jeremiás könyve 17,9
„Álnokabb a szív mindennél és kóros az: ki ismeri meg?”

A szív tehát önmagában gonosz szándékú! Ezért kell azt megreformálni. Ezen dolgozik Jézus, mikor befogadjuk Őt az életünkbe. De a legtöbben jobban szeretik átvenni az irányítást, ahelyett, hogy engednék Jézust munkálkodni. Mert azt hiszik, hogy Jézus úgy szereti őket, ahogyan vannak. De ez nem igaz! Máskülönben miért kérné Jézus, hogy haljunk meg önmagunknak (Mt. 16,25)? Miért kéri, hogy éljünk a parancsolata szerint (Jn. 15,10) és legyünk tökéletesek (Mt. 5,48)? Jézus elhívta a tanítványokat, és apostolokat faragott belőlük. Nem mondta azt nekik, hogy úgy szereti őket, ahogyan vannak. Nevelte őket, mint szülő a gyermekeit.

Ha Isten dolgait cselekedjük, akkor nem marad idő e világi dolgokra. Nem csak néha kell jót cselekedni, sőt, nem csupán alkalom adtán kell cselekedni, hanem keresni kell mindenkor Isten akaratát és nem tétlenkedni.

A szeretetünket meg kell vallanunk Isten felé, de elsősorban cselekedetekben! Mert ha nincsenek kellő cselekedetek, akkor lehet bár ima vagy dicsőítés, önmagukban semmit sem érnek. Egy házasság sem állhat fent szavak által, hanem hűség és egység által. Bár a hívek azt hiszik, hogy megcsalhatják Istent és lekenyerezhetik imával és dicsőítéssel. Olyan ez, mint amikor a házasságban hűtlen lesz az egyik fél, de bizonygatja szeretetét. Minden szó fájdalmas, mivel nincs mögötte levő tartalom. Így érez Isten, mikor engedelmesség nincs, de helyette van dicsőítés.

De nekünk, az életünkre nézve, legyen vezérfonal a következő ige:

Zsoltárok 119,11
„Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”