Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Érdekesség vagy örökség

Jó pár napja esik az eső. Tegnap mennem kellett egy dolog miatt késő délután, és mentemben láttam, hogy gyönyörű tökéletesen látható szivárvány ív magasodott a házak fölé. Megálltam, le is fényképeztem, és közben el elkaptam néhány szót, az ott nézelődő emberek beszélgetéseiből ilyeneket, mint: De szép, és mennyire tökéletes; mennyire érdekes. Nekem meg eszembe jutottak közben, a nem is tudom mióta foglalkoztató gondolatok, ilyenek, mint amikor olvassuk az igét, a napnál világosabban kitűnik mindenki számára: Isten örök! Az ő igéje is örök! A parancsolatai is örökérvényűek! Mégis, milyen sokan mondogatják a hívők háza táján: igen, de ez már elmúlt, ezek már nem érvényesek, ezek mára megváltoztak. Szóval bár több véleményt is hallottam, mégsem hallottam ott senkitől: „ne féljetek, nem lesz özönvíz!” Vajon miért ilyen természetes hogy nem lesz özönvíz? Hiszen egyszer volt már, ma is hallani a világból, hogy nagy mennyiségű áradások vannak sokfelé, és esetenként, a nagy károk okozása mellett emberi életeket is követelnek. Miért ez a nagy biztonságérzet az emberekben, hogy velük ez nem fordulhat elő? Mert az szemmel látható, hogy az ez irányú biztonságérzet nem Isten ígéretén, nem az Ő szövetségének jeléből származik. És ha a hívők is biztosak abban, hogy az Isten mondott régen ezt is, meg azt is, de ezek már elavultak, érvényüket veszítették, akkor az özönvíz lehetősége, miért nem fenyegető? Hiszen ha csak egy dologban is megváltozott az Isten, ha csak egy dologban is megváltoztatja az adott szavát, már nem lehetnénk biztonságban ugye?! A legtöbb esetben, amikor ilyen irányú kérdésekkel frusztráltam a hívő társadalom jeles személyiségeit, azzal szembesültem, hogy teljes hittel vonatkoztatták a kegyelemben való megmaradásukra, az Isten ígéretét, miszerint: 

4Mózes 23,19
„Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”
 

Na, erre az igére állították, hogy az Isten megígérte nekik az üdvösséget, tehát nincs mitől félniük. Na, igen a kiragadott igék mizériája. Bár ez az ige nem erről szól, és bár, az Isten népéhez való csatlakozásnak megvannak a kritériumai, de ezeken túl lendülve is ott motoszkált számomra a kérdés: ha Isten tényleg megváltozik, vagy megváltoztatja az adott szavát, mi a garancia számukra arra nézve, hogy ezt a szavát nem változtatja meg? Sokat gondolkodtam azóta is a szivárványon. Mennyi tudatlanság, mennyi félre értés van e dologban is. Köttetett egyszer egy szövetség erre nézve ugyanis, és a jelekből látható, hogy bár nagyon régen köttetett, Isten máig sem feledkezett meg arról! 

1Mózes 9,1-17
„Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon. És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van. És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van...”
 

Had mondjam el, számomra mit jelent a Szentírásunk e része. Mindenek előtt, egy új élettérben a bűntől megtisztított föld, az új élet kezdete. Bűntelenség, az első ugyanis a bűn miatt romlott meg végérvényesen. Bűn = engedetlenség, az első emberpár engedetlen lett az Isten igéjének, és a bűn teljességre jutott az utódokban. Ezért olvassuk is: 

1Mózes 6,5-13
„És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet. A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön. Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.”
 

Figyeljetek csak: 

„Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.” 

Megrontotta az ő útját, azaz nem engedelemben jártak! Kezdetben, a teremtéskor, minden élőlény teremtésnek pillanatában, akár növény, akár hal, akár állat vagy madár, de akár az ember is, meghatározta az Isten a feladatát. Minden testnek megvolt az Istentől rendelt feladata! Most sokan azt gondolják: „igen, de akkor még nem volt ott Jézus, de igen ott volt, és pontosan úgy, ahogy később emberi testben is, ott is az Atya akaratában járt, és az Atyának való teljes engedelmességet preferálta! Már a kezdetekben is az Isten igéje volt a világ világossága! Láthatjuk is, hogy mondta Isten: legyen világosság, és lett! És majd csak a negyedik napon teremtette a világító testeket. És ha úgy tetszik, az Isten igéje adta a teremtények tudtára, az Isten határozatait! Tehát, az is kiderül számomra ezekből, hogy az Istennek való engedetlenség, a Messiás megvetése volt, és ma is az! Tehát, a bűn elterjedt és állandósult, Isten eltörölte, ha úgy tetszik elmosta a bűnt a földről, és itt már meg is fogalmazódik egy hatalmas tanítás példaadás formájában, erről mindjárt bővebben. Tehát, a megtisztított élettér új szabályai is itt kezdődően adatnak. Vannak nézetek, amik az Isten rendelkezéseit Mózessel fémjelzik, pedig a kezdeti parancsolatok nem nála, hanem már itt adattak, és pont az állandóság figyelmeztetése miatt, nála csak ismétlődtek. Nézzétek csak: 

1Mózes 9,1-6
„Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.”
 

A szaporodás, ha úgy tetszik parancsolata. Ráadásul ez is csak ismétlés, mert a teremetéskor már megadatott! Az állatokon, halakon, madarakon való uralkodás parancsolatja! Szintén ismétlődő, mert a teremtéskor már mindezek megadattak, és jelzik ezek azt a tényt, hogy az Örökkévaló, örökkévaló! Még az özönvíz sem változtatja meg Őt! A vér evés tilalma! Ez sem Mózesnél adatott elsőként. Emberölés tilalma! Ez valójában két részt taglal, mert egyrészt ugye az emberölő állatokra, másrészt az embert ölő emberre. Tehát, le lehet pattanni Mózesről, mert nem ő találta ki a törvényt! Noáht sem kellene kárhoztatni, mert nem is ő. Hanem az Isten adta ezeket a rendeleteket! Hogy csak zsidóknak? Most zavarba jöttem. Noáh zsidó volt? Na, szerencsére ez nem fontos, mert később adatott, erre nézve is egy törvény: 

4Mózes 15,16
„Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.”
 

Bár sokan azt gondolják, hogy ez azokra vonatkozik, akik Izráelbe költöztek, de nekem ezekhez lenne egy kérdésem, ha már ennyire felvilágosultak ebben a kérdésben: Akik oda költöztek, azok mind az Isten népe? Vagyis csak földrajzi egyediség eredezteti az Istenhez tartozást? „Közöttetek lakik” = 1; Akik az Istenhez csatlakoznak, azok automatikusan csatlakoznak (beoltatnak) az Isten népébe is. Nagyjából erről beszél Pál, a szelídolajfa című monológjában Római levél 11. Hogy a választott nép helyzete mennyire biztos? Nos, nem tudom. De azt tudom, hogy írva van: 

Jeremiás 31,35-37
„Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve: Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!”
 

Hát azt hiszem ma még felkelt a nap, tegnap éjjel, meg mintha lett volna hold és talán voltak csillagok is. 2; Az Istennel való közösséget, lelkiekben éljük meg! Ezért nem használ a test semmit. Ez által értjük meg azt, hogy a test csupán eszköz a lélek számára, hogy cselekedhesse az Istennek való engedelmet. Tehát, számomra tegnap késő délután az a gyönyörű ív, eszembe jutatta Isten rendeleteit, Isten irgalmát, Isten tanításait, és nem azt sugallta számomra, hogy én nem fogok megfulladni az esővízben, hanem azt, hogy a világ nem fog újra víz által elpusztulni. És akkor rákanyarodnék egy váratlan kanyarral arra a nagy és mély tanításra, amit felemlítettem az özönvíz esetében, amikor arról beszéltem, hogy víz által törölte el a bűnt az Isten. Tehát, a történet a Szenttanból: 

1Mózes 6,5-13
„És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet. A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön. Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.”
 

Most azokról ejtenék egy pár keresetlen szót, akik úgy gondolkodnak, hogy az üdvösséghez bőven elégséges, ha valaki testileg születik a választott népbe, vagy közéjük sorolja magát, vagy egy remek gyülibe jár, esetleg egy frankó felekezet tagja. A történetből láthatjuk csak Noáh volt tökéletes az Isten előtt! A családjáról ezt nem állította az Isten! A következményekben meg láthatjuk, hogy alig telt el kevés idő, és a bűn ismét felütötte a fejét, a megtisztított földön! Később a prófétánál erről így beszél az Úr igéje: 

Ézsaiás könyve 26,8-10
„Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek! Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.”
 

Tehát a Noánál adatott tanítás elejét kellene, hogy vegye az efféle agymenéseknek, hogy az utolsó ítéletnél is elég lesz, ha valamely felekezet tagja az illető. Egyetlen mondatban is össze tudnám foglalni az eddigieket, és valójában ez is volt a célja a mai igehirdetésnek. Isten soha senki kedvéért, semmiért sem változik, és nem változtatja meg a szavát! Isten, a törvényben, két irányt szabott törvényül! Az első irányultság, a bűn nem marad büntetlen! A második irányultság, az Istennek való engedelem, nem marad jutalom nélkül! Nem igaztalan az az állítás, ha valaki azt állítja önmagáról, hogy beteljesednek rajta az Istennek ígéretei. Csak nem mindegy, hogy mely ígérete teljesedik be az Istennek. A bűnre/engedetlenségre a büntetés, vagy az engedelemre az áldás? Ez is egy nagy mizéria a hívői körökben, sok bűn, kicsi bűn, közepes bűn, nagy bűn és sorolhatnám, kicsi jó, nagy jó, nagyon jó stb. Egy bűn van valójában, ez pedig nem más, mint az engedetlenség! És egy jó cselekedet létezik, ami pedig nem más, mint az engedelem!